2012. október 31., szerda

Nicola Morgan: Látlak ...

Nagyon izgalmas a borítója, kedvcsináló a fülszövege...
Elbizonytalanodtam, amikor kinyitottam, mert belül 15,14,13.. éveseknek ajánlja.

Hát én nekik sem... :(
Vontatott volt, semmi nem történt, az utolsó huszegynéhány oldalon történt valami, de akkor meg már minek... A történet nem felel meg a fülszövegnek , mert a "tettes" a tudását nem a közösségi oldalról szerzi. Nem éreztem késztetést hogy töröljem magam bármilyen közösségi oldalról vagy legalább az adataimat ellenőrizzem, tehát az általam elképzelt célt meg sem közelítette. A "krimi" vagy nem is tudom minek nevezzem gyatra, erőltetett...
Bosszantó volt az örök vesszőparipám, a múlt és jelen idő váltogatása.

Csak akkor add a gyerek kezébe, ha nem akarod megkedveltetni vele az olvasást, és ha bogaras rémálmokat akarsz okozni neki....


"...a „mi lett volna, ha” sem a múltnak, sem e jelennek, sem a jövőnek nem része"

Fülszöveg:
„Valaki követi Cat McPhersont. Talán egy fiatal skizofrén? Vagy egy visszavonult, hóbortos tudós? Esetleg Cat volt barátja? Netán egy idegen? Akárki is az, tudja, hogy Cat retteg a rovaroktól. És ezt ki is használja, hogy megfélemlítse a lányt. Cat pedig könnyű préda, hiszen szinte mindent elárult magáról azon a közösségi oldalon, amelyről a szülei letiltották. A lány, bár tehetséges sportoló, nehezen viseli a kötelezettségekkel járó feszültséget. Ám eljön a pillanat, amikor az életéért kell futnia…”
  

2012. október 28., vasárnap

Wolf Serno: Az örökké égő tűz

Kedvelem Wolf Serno írásait.Visszarepít a középkorba, az ismereteim vagy elgondolásom szerint híven rajzolja le az akkori életet, az alkímista vagy az orvos életét, a tudomány állását, a boszorkányüldözést, az emberi gyarlóságokat, az emberek közti társadalmi különbségeket.
Ez a története is ilyen volt. Jól keverte a krimi és a középkor elemeit, némi romatkával fűszerezve, mégis megmaradt a középkori krimi talaján.
.  

Fülszöveg:

A történet 1574-ben zajlik, a Harz-hegységben rejlő kisvárosban, Kirchrodében.
A gyógynövényárust, Freyja Säcklert boszorkánysággal vádolják. Amikor súlyosan megbetegszik, Lapidius az alkimista az egyetlen, aki vállalja, hogy hőkamrájában meggyógyítja. Mindent megtesz azért, hogy megmentse a fiatal nő életét, de nincs sok ideje, mert borzalmas gyilkosságok történnek, amelyekkel Freyját vádolják…

2012. október 23., kedd

Linda Taylor: Mákony

Egy Moly-os kihívásnak köszönhetem Linda Taylort!
Ennek köszönhetően felfedeztem magamnak egy krimisorozatot…. és szép lassan be is szerzem őket. :)

A krimijei sokszor egyszerűek ugyan, de az a kis plusz, amit hozzáad a szereplőihez.... egyedivé és nagyon szórakoztatóvá teszi.
Sajnos nem időrendben olvastam a könyveit, ezért oda kell figyelnem erre is, mert ugyan egyedül is megállja a helyét egy-egy történet, de Sinus felügyelő és Blood őrmester története a történeteken / nyomozásokon átível.   :)
Egyszóval: amikor nem akarok semmi mélyértelműt, csak egy kicsit szellemileg ki akarok kapcsolni… akkor jöhet nekem Vígh Rózsa :)

Fülszöveg:
– Tudtommal is ez a helyzet – szájalt erőtlenül a lány –, de az az anyajegy látszott. A gallérja fölé esett… és a szemem, akár akartam, akár nem, mindig megakadt rajta. A vaki is láthatta! – mondta egyre nagyobb rémülettel, a bejárati ajtó felé hátrálva. Amikor már elérhető távolságra volt a kilincs, kinyögte: – ma… maga… nem… nem Mr. Hardy!
– És ha nem? – nézett pimasz mosollyal a szemébe a férfi.
A bolondok házába kerülök!!! – kapott a fejéhez a lány. – Ilyen nem történhet meg, csak velem ! – sírta magatehetetlenül – …maga… maga a gyilkos!!!!

2012. október 21., vasárnap

Fazekas László: Ötig ráérünk

Nosztalgiával olvastam ezt a könyvet.
A régi Jugoszlávia, 18 éves kori szerelem, útkeresés, a szülők nyomása az egyetem felé, dac és önállósodásra vágyás...
Mégsem annyira tetszett... olyan távol van már tőlünk ez a történet.
Napjainkban nem jellemző
- hogy a lány 18 évesen férjet, gyereket akar,
- hogy a "melós" nem felel meg a szülőknek,
- hogy szülői támogatás nélkül akarnak boldogulni
- hogy a párt és a szakszervezet...


Egy másik világ bújt el ebben a történetben.
Érdekes, de ma már kicsit idegen.
Talán a 60-70-es években fiatalok élvezhetnék igazán.



Gondolat:
(úgy érezte) "Arra való az egész világ, hogy ő jól érezze magát, hogy mindene meglegyen, hogy mindenki szeresse, hogy mindenit szeressen."

Fülszöveg:
Kata… érzi a derekán Colos karját, összefonódnak. Legnagyobb meglepetésére azonban a fiú hamar kibontakozik az ölelésből, hanyatt dől az ágyon. Kata az ágy szélén ül. – Nem ezért jöttem – Colos hangja halk, de nagyon határozott. Kata hallgat. – Nem is kérdezed, akkor miért? – Ráérünk reggel ötig, amíg a kaput kinyitják.” Kata és Colos mindent megbeszélnek azon az éjszakán. Nyár óta csakugyan sok minden történt Katával. Mami segítségével győzött Apa felett: nem kellett egyetemre mennie. Aztán jött a nyaralás Jugóban. Beleszeretett Brankóba. Aztán a Nagyi: Katának alkalmazkodnia kellett hozzá, egy újfajta rendhez, hamarosan ehhez járult a tanfolyam, az ismeretségek, barátságok s végül: Colos. Ez az, amit a legkevésbé tud megmagyarázni magának, hogyan váltott át benne szinte észrevétlenül Branko Colosra. Kata az utolsó percig kapaszkodott a szép nyár emlékeibe, de elég volt újra találkoznia Brankóval, hogy ráébredjen, ez nem az a fiú, akibe ő Splitben szerelmes volt. Megértette, hogy Colos mellett a helye, hogy Colossal tudna élni…

2012. október 18., csütörtök

Celia Rees: Farkasszem

Azt hiszem jól tették, akik azt mondták, hogy adjak ennek a résznek is egy esélyt. Egészen más volt, mint az első.
Sokkal érdekesebbé vált azáltal, hogy napjainkban kezdődik a történet, misztikussá vált a látomások miatt, ugyanakkor befejezte az előző történetet.
Az is tetszett hogy az eseménytelen út helyett térképen húztak egy vonalat, ezzel elvezettek az új helyszínre, ezzel kikerülve a korábban általam nehezményezett unalmas részt.
Viszont annyira átmentünk indiános könyvbe, hogy szinte vártam Winnetou megjelenését. :) -Nos ez sem lett volna baj, hiszen gyerekkoromban Winnetou rongyos lett a sok olvasástól :)
De vissza Maryhez, Agneshez és Alisonhoz.
Ezzel a történettel sokkal gyorsabban haladtam, mint Mary-vel, de itt is azt éreztem hogy lehetett volna még több, még kimunkáltabb.
A romantikát kedvelőknek lehetett volna több boldogság Szajkóval, a korszak vagy boszorkányosság kedvelőinek lehetett volna több gyógyítás a kor szellemében, a kaland kedvelőinek...   és így tovább.
Így hát köszönöm Celia Rees-nek a történetet, de meghagyom másoknak a többi könyvét.
Azt hiszem visszatérek Wolf Serno-hoz - már happoltam is két könyvét a rukkolán. és az egyik egy boszorkányról szól :)  

Fülszöveg:
Aki olvasta a XVII. századi Amerikában játszódó történet első részét, a Bűbájos Mary-t, bizonyára sokat töprengett rajta, miként is alakulhatott Mary Newbury, a bátor és nyíltszívű fiatal lány további sorsa, miután elmenekült Beulah-ból, ahol az elvakult, babonás tömeg boszorkánysággal vádolta, s így a biztos halál várt volna rá. A Bűbájos Mary ott ér véget, amikor Mary kétségbeesésében az erdőbe menekül, ahol nem csak üldözői, de a kemény tél, a vadállatok, és a portyázó indiánok is veszélyt jelentenek számára. A történet második, befejező részéből kiderül, hogyan menekül meg ebből a reménytelennek tűnő helyzetből, s hogyan válik különleges képességekkel bíró fiatal lányból az indiánok körében is nagy tiszteletnek örvendő varázslóvá. Amíg az első rész fojtóan feszült légkörével bilincselte le az olvasót, a Farkasszem-et eseménydús cselekménye teszi “letehetetlenné”; a sodró lendületű könyvből megtudhatjuk, milyen viszontagságokon kell keresztülmennie Marynek, míg végül megtalálja lelki békéjét.

2012. október 16., kedd

Celia Rees: Bűbájos Mary

Nekem nem volt egy nagy durranás :(
Rövid, elnagyolt, ellentmondásos ... ilyenek jutnak elsőre szembe róla.
Jó lett volna a történet.. de valami valahogy hiányzik. Kicsit sántít is... Ha Mary naplója valós lenne: egy kifinomult, magas szinten oktatott lány lenne, de inkább egyszerű falusi fruska, akit a nagyanyja megtanított írni. Viszont kevés volt a nagyi története, pedig elfért volna benne, ha már később "visszatér" a történetbe.
Az üldöztetés egészen korhűnek tűnik, de vajon engedné-e egy XVII. századi papnak az egyház, hogy elvegyen egy korábban boszorkánysággal vádolt nőt ?  ...
Az utazás szinte eseménytelen volt, ahogy a letelepedés is.
Éppen ezért nem értem, mi ez a nagy cécó a könyv körül.
Hja igen, elfelejtettem, hogy tiniknek írták, mert nekik lehet hogy elég.
Nos adok még egy esélyt, az ún. második résznek, mert mindenki azt állítja, hogy egészen más...

De ha már XVII. század és korhűség, akkor inkább más könyvet választanék. Egyiknek a Skarlátbetűt, ez megfelel a boszorkányüldözésnek, vagy Wolf Serno-tól a Vitus történeteit, ha korabeli orvoslás és kaland a keresett téma.

Gondolatok:
"A bölcsesség és a tudás a szenvedésből születik"



Fülszöveg:
„…A látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a vállamra, mint valami súlyos lepel…” Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig azok a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története… 1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is…    

2012. október 10., szerda

Jodi Picoult: Gyere haza

Rémesen gyenge volt... Ha ez lett volna az első Picoult könyvem, soha nem venném a többit a kezembe. :(

A könyv feléig az unalom társult az undorral. Ez nem a legjobb szó, de majd pótolom jobbal.(érdektelenség?)  Nincs bajom a melegekkel, de ahogy nem olvasom el a Szürke ötven árnyalatát sem, ezt sem kértem. Úgy gondolom, hogy a szex két ember magánélete és ha nem elrettenésnek szánják, akkor maradjon meg nekik a hálószobában. Emiatt volt a rossz érzésem ha éppen nem untam.
Valahol a könyv felénél előveszi az etikai kérdést, de szokatlan módon nem mélyed bele, nem elemzi, nem mutatja meg a többféle nézőpontot.
A Picoult könyvekben megkedvelem (megértem) a szereplőket, akár mindkét oldalon. Itt nem kedveltem egyik szereplőt sem. Na jó, talán Zoé anyját. Mert egy olyan szülő, aki a végsőkig kitart a gyereke mellett.

A vége elcsépelt, kiszámítható, azaz unalmas.
Ettől még nem adom fel, a következő Picoult könyvet is el fogom olvasni, és remélem kilábal az írói válságból,
mert ez a könyv izzadságszagú volt.

"...az a baj, hogy ha egyszer kiöntjük a szívünket valakinek, az a valaki elveszíti a névtelenségét."

"..ha szeretsz valakit, nem látod azokat a részeit, amelyek nem tetszenek."

"Hinned kell benne, hogy képes vagy valamire, és oda is fogsz megérkezni."

Fülszöveg:
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

2012. október 1., hétfő

Stephen King: Tom Gordon, segíts!

Huh.. ez gyors volt.Trisha berángatott az erdőbe és el sem engedett.

Na ezt olvassa el, aki horror szerzőnek tartja Kinget! Mert ez SEM horror, hanem inkább lélektani ... hmmm ... krimi?

Baromi jól vezet be szépen fokozatosan Trisha életébe és az erdőbe, Eleinte lazán sétálgatva... majd fokozatosan nehezítve, felpörgetve a történetet... félelem... rémület... magány... éhség... szomjúság... hisztéria... kiszáradás... képzelődés... élni akarás... düh...
Szörnyű volt és mégis olyan emberi, olyan esendő.
Mert Trisha, a jólnevelt 9 éves kislány, aki eddig szófogadó volt, aki csitította a konfliktusokat, most szép lassan az őrület közeli lelki állapotban előfordul, hogy rondán beszél, hisztérikusan viselkedik, hol sír, hol nevet, de az is előfordul, hogy földre veti magát és hisztizik.
És igen, elképzeli maga mellett a támaszát. Akiben még nem csalódott, Aki nyugodt és kiszámítható. Mert mindenkinek van az életében egy Tom Gordon. Hívhatjuk Istennek vagy pozitív gondolatnak, de igenis kell mindenkinek, hogy bízhasson, hogy higgyen. Mert ez a fajta hit erőt ad, átsegít sokmindenen.
Trisha is tudja, hogy csak a képzelete játszik vele, de ez ad erőt neki a túléléshez.
Hatásos lélektani történet, mely kockáról kockára épül fel, hogy az éppen eléggé nyomasztó (és letehetetlen) legyen.
Gyenge idegzetűek azért ne éjszaka olvassák el!
Kicsit féltem a befejezéstől, hogy elviszi a történet végét valamiféle ufo-s vagy rémületes szörnyszellemes vagy tudomisén mi felé, de meglepett a befejezés. King-hez képest egyszerű volt.  

Gondolat:
"Azoknak az embereknek az életében, akik a saját erőforrásaikra vannak hagyatva, elkövetkezik egy pont, amikor megszűnnek élni, és kezdenek csupán túlélni."