A fiú kezébe adta a Legyek urát. Később a Ne bántsátok a feketerigót! Végül Anne Frank naplóját.
Ez utóbbi az én életemből is hiányzott. Ugyan a terveim között szerepelt, de csak most került sorra.
Érdekes volt.Irodalmilag kevésbé, de történelmileg fontos.
Ha nem tudnám hogy egy élő (élt) lány írta le a saját gondolatait, azt hinném kitalált történet. Olyan személyiségfejlődésen megy keresztül Anne ezalatt a rövid idő alatt, hogy az szinte hihetetlen. A hebrencs, fecsegő kislányból egy éretten gondolkodó, önmagát is újraértékelő nagylány lett a két év alatt.
Nem letehetetlen könyv, de nagyon valós.
Csak köszönetet tudok mondani azért, hogy nem akkor és nem ott éltem. Szörnyű lehetett.
És a legrosszabb, hogy már nem kellett volna sok idő, hogy megélje Anne a vágyott szabadságot, a sóvárgott jövőt, a nagykorúságot, a szerelmet, az életet.
