A régi Jugoszlávia, 18 éves kori szerelem, útkeresés, a szülők nyomása az egyetem felé, dac és önállósodásra vágyás...
Mégsem annyira tetszett... olyan távol van már tőlünk ez a történet.
Napjainkban nem jellemző
- hogy a lány 18 évesen férjet, gyereket akar,
- hogy a "melós" nem felel meg a szülőknek,
- hogy szülői támogatás nélkül akarnak boldogulni
- hogy a párt és a szakszervezet...
Egy másik világ bújt el ebben a történetben.
Érdekes, de ma már kicsit idegen.
Talán a 60-70-es években fiatalok élvezhetnék igazán.
Gondolat:
(úgy érezte) "Arra való az egész világ, hogy ő jól érezze magát, hogy mindene meglegyen, hogy mindenki szeresse, hogy mindenit szeressen."
Fülszöveg:
Kata… érzi a derekán Colos karját, összefonódnak. Legnagyobb meglepetésére azonban a fiú hamar kibontakozik az ölelésből, hanyatt dől az ágyon. Kata az ágy szélén ül. – Nem ezért jöttem – Colos hangja halk, de nagyon határozott. Kata hallgat. – Nem is kérdezed, akkor miért? – Ráérünk reggel ötig, amíg a kaput kinyitják.” Kata és Colos mindent megbeszélnek azon az éjszakán. Nyár óta csakugyan sok minden történt Katával. Mami segítségével győzött Apa felett: nem kellett egyetemre mennie. Aztán jött a nyaralás Jugóban. Beleszeretett Brankóba. Aztán a Nagyi: Katának alkalmazkodnia kellett hozzá, egy újfajta rendhez, hamarosan ehhez járult a tanfolyam, az ismeretségek, barátságok s végül: Colos. Ez az, amit a legkevésbé tud megmagyarázni magának, hogyan váltott át benne szinte észrevétlenül Branko Colosra. Kata az utolsó percig kapaszkodott a szép nyár emlékeibe, de elég volt újra találkoznia Brankóval, hogy ráébredjen, ez nem az a fiú, akibe ő Splitben szerelmes volt. Megértette, hogy Colos mellett a helye, hogy Colossal tudna élni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése