Stephen King: A búra alatt

Végre!!
King ismét magára (vagy rám ) talált.
A karácsonyra kapott könyvet tologattam, féltem, hogy ismét valami ímmel-ámmal írt könyv lesz. De nem, ez végre az igazi King!
Röviden?  Óriási sztori, jól kialakított karakterek, Kinghez képest értelmes, épkézláb befejezés.

Hosszabban...
Ami nehezíti: egyeseknek rémületes oldalszám, nekem inkább ijesztően sok szereplő.
Ehhez ugyan segítséget ad az elején, de nálam így is keveredést okoz.
Pl. Andrea vagy Andy   (Hiába, öregszem! )
Térkép is szerepel, bár azt kevéssé kell használni. (Ugyan a városka zokniformáját még nem fedeztem fel benne így sem, de nem is ez a lényeg)

Sokáig nem a búra a lényeg. És szerintem ebben rejlik King zsenialitása.
Kitalált egy extrém körülményt, és kiaknázza ennek szinte minden lehetőségét. Számol az éghajlat változatlanságával, a légszennyezéssel, még a napfény beesési szöge is benne rejlik az írásban.
A rengeteg szereplő, rengeteg karakter lehetőség. Épp ezért mindenféle karakter "él" a kisvárosban. Megalomán uralkodó típus, agydaganatos, agresszív fiú, igazság bajnokaként harcoló újságíró, akaratgyenge, behódoló taplnyalók, bevételhajszoló kereskedők, mindig másokkal törődő orvosok, az árral úszó vagy irányítást igénylő tinédzserek, erőszaktevők, de van benne leszokó vagy rászokó félben lévő drogos és számítógépes zsenik. No és persze egy/a  "hős". 
Ezzel egy teljes társadalom kritika fogalmazódik meg a  történetben, és bizony bármennyire is a pozitív oldalon foglalunk állást , el kell gondolkodnunk azon, mi hogyan cselekednénk, ha mi lennénk a "hangya a nagyító alatt".

Nem lőném le a poént, ezért álljon itt a fülszöveg:
Chester’s Mill békés kisváros. Ezt legfeljebb Dale Barbara, iraki veterán, most gyorséttermi szakács vonná kétségbe, aki összetűzésbe keveredett a városka legnagyobb hatalmú emberének a fiával és a barátaival. Szerencséje volt, mert a rendőrfőnök nem a befolyásos apának hitt, hanem neki. De Barbie tanult a történtekből: úgy dönt, továbbáll. Olyan sok a hasonló kisváros, és közepesen sült hamburgert készítő szakácsra mindenhol szükség van. Számításába egyetlen hiba csúszik – a Búra, amely váratlanul, a derült égből ereszkedik alá, és elvágja Chester’s Millt a külvilágtól. És ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, kiderül, hogy Chester’s Mill nem is olyan békés hely.

Stephen King felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényében is. A város három tanácsosa, a helyi újság szerkesztő-tulajdonosa, két lelkész – egy férfi és egy nő –, a városi kórház személyzete, a rendőrség állománya mind fontos szerepet játszanak, ki jót, ki rosszat. És nincs mód elmenekülni a városból…


Kingre jellemző, hogy a legkisebb mellékszereplő köré is ír egy kis történetet, Itt a fogorvos volt (nekem) ilyen. Szinte semmi szerep, mégis egy kicsit megismertük.   Imádom ezt a stílust!


Sokan felróják Kingnek, hogy a végét elszúrta. Nincs igazuk.
Volt katarzis? Volt bizony! 
Valahogy be kellett fejeznie, de őt nem ez érdekelte. Kitalált egy helyzetet, kitalálta hogy ebben a helyzetben milyen karakter hogyan viselkedne, de a vége .... ?  Kit érdekel ? Valahogy megoldotta, hogy ne legyen befejezetlen. Vagy hogy ne lincseljék meg, mert megölte az összes szereplőt. Akinek ez nem jó, olvasson romatikus könyvet.

Állandó vesszőparipám a múlt és jelen idő váltogatása.
Nos King az ilyenfajta váltással is csak fokozta az érzést, amit (szerintem) ki akart váltani.
Mert jelen időben úgy írt, mintha ott járnánk a szereplők között, láthatatlanul, mintegy katasztrófa turistaként. A történet pedig múlt időben "mesélődik" el.

Ugyanakkor  meg kell mondjam, az író önmagához képest megszelidült (vagy megöregedett).
Alig volt a könyvben a szerzőre oly nagyon jellemző, mások által "horror"-nak titulált véres, néhol gyomorforgató jelenet. Nem hiányolom, mert ez így volt jó, ahogy volt és talán azok számára is emészthetővé vált, akiket visszatartott a (kétes) hírneve.
Akár még film is lehet belőle. Alig várom, mert igaz, hogy a film nem adja vissza leírásokat, de ez a történet abszolút filmre termett.

a könyvajánló is tetszik...
http://www.youtube.com/watch?v=JX2ipJpawhw

És jöjjön egy idézet:
".. ha egy gyerek ruhát adományoz annak, aki meztelen, máris nagy lépést tett a jó irányba"