Nem igazán tudtam, mit veszek a kezembe. A leírása sem, a borítója sem tetszett, viszont a fülszöveg utolsó néhány mondata kíváncsivá tett. És ez majdnem elég volt.
Az utolsó "rugást" a könyv első néhány mondta adta.
"Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.A kettő közül az előbbi volt a kevésbé drámai."
Ezzel el is merültem benne. És valóban úgy érzem, többet akarok belőle.Sajnos a könyv olvasása közben is így éreztem... Kicsit több a barátokról, több harc, több idegen faj, több GYV katona sors, több különleges .... is elfért volna az oldalakon, akár hosszabban, mint 250 oldal.
Most, hogy letettem úgy érzem, többet akarok. A folytatását. Hál'istennek azt írja, hogy még három rész várat magára, azaz lehet még részem John Perry történeteiben. Ugyanakkor tartok is tőle és csak remélni tudom, hogy sci-fi író marad és nem romantikus, valamint hogy van még mondanivalója. Mert könnyed, ponyva stílussal gondolkodtat el, pl.az öregedés, a klónozás, a halál, a háború, a barátság, a család, a kötődés fogalmáról és tartalmáról.
Fülszöveg:
John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.
Gondolatok:
"Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk."
'"De megteszed, amit meg kell tenni, hogy az emberek lezárhassák ezt a dolgot; ők jobban érzik magukat tőle, neked meg nem kerül semmibe. Inkább bocsánatot kérek valamiért, ami nem is zavar, és úgy hagyok ott valakit, hogy jó szerencsét kíván nekem, mint megmakacsolom magam, és az a valaki azért imádkozzon, hogy egy idegen kiszürcsölje az agyamat."
Az ilyen trotyli humort végképp nagyon bírtam...
"– Tényleg, ti hogy neveztétek el a FejGépet?
– Seggfej – mondtam.
– Picsa – árulta el Jesse.
– Faszfej – mondta Thomas.
– Köcsög – szólt Harry.
– Sátán – somolygott Maggie.
– Édeske – mondta Susan. – Ezek szerint csak én szeretem a FejGépemet.
– Inkább te voltál az egyetlen, akit nem zavart, hogy hirtelen egy hang szólal meg a fejében"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése