Chris Carter: A keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.)

 Középszerű krimi, egynek jó volt.

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

 Jó a borító, jó a cím, felejthető a történet.
Még tiniknek is. De valószínűleg a jó címválasztás miatt nem fogom könnyen elfelejteni.
Mert a címről eszembe fog jutni a történet.
Ami a történetet illeti.
Egy egyszerű ifjúsági regény, ami a tinik hétköznapjairól szól,
majd
egyszercsak
meglepő módon
misztikus regénnyé válik.

Hát emiatt nem tudtam magamévá tenni
(Még tini ömmagamnak sem)
Valahogy derült égből pottyant elő a misztikum,
(jó, az előszelek után)
onnan pedig bénább volt, mint az eleje.   

Jane Shemilt: Lányom

Úristen, milyen fájdalmas!
Fájdalmas az elgondolás, hogy a lányom nem jön haza.
Fájdalmas a szülők oda nem figyelése.
Fájdalmas a gyerekek "életlátása"
De a legfájdalmasabb ez a könyv.
Olyan jó is lehetett volna... de nem, itt anya vergődik, nyöszörög, siránkozik.
Ha ezt Picoult írta volna meg, akkor jó lett volna. (Bocs Jane Shemilt!)
Ugyanakkor a történés valós lehet.
Egy drogprevenciós előadáson egy Anya mesélt a lánya drogozásáról és  arról hogyan jutottak idáig.
Senki nem ítélkezhet felettük, amíg nem volt ebben a cipőben.
És ne legyen senki hasonló cipőben!

Emma Donoghue: A szoba

 A film mozikba érkezése miatt újraolvastam a történetet.
Még mindig megdöbbentő és elgondolkodtató.
A korábbi olvasásomkor inkább a bezártság érzése kerített hatalmába,
míg most inkább a KINT különössége,
az egyedi szocializációban cseperedő Jack értetlensége fogott meg.
Tényleg, milyen különös lehet a világ,
ha nem ebben növük fel...
Mint egy vaknak elmagyarázni a sárgát. 

Sarah Lotz: Hármak

 Nem szeretnék róla írni, mert nem tetszett.
Annyira nem tetszett, hogy valahol a vége előtt (2/3 után) abbahagytam.
Borzalmasan idegesítő az újságcikk szerű stílus, nem tudom követni, ki-kivel van.