Sem letenni, sem olvasni nem akartam.
Az eleje leginkább unalmas volt.
Majd eljön az igaz barátság története, melyet megszakít történelmi vagy politikai tényekkel, adatokkal.
Folytonos hullámzásban voltam az olvasása közben.
Felizgat azzal, hogy valamit megtudunk a Vörös Lady-ről, de újra valami más kerül előtérbe. Sokáig fontosnak tűnik, ki a "titokzatos" apa, de amint kiderül, már túl is léptünk rajta.
Jó lenne a szereplő ábrázolás is.
Értékelem, hogy a "kőszikla", az érzelemmentes "gránit"apa gyereke ilyen értő és érző emberke lett. Értékelem, hogy valóban a kisnövésű (nem törpe) emberek vonzóak a normál embereknek Még a jövőbelátás is ..szo-szo.. elfogadtam.
Értékelem a fiúk közt felnövő, kissé kirekesztett fiús lány karakterét, akinek a szerelem és a barát is Owen. Mégsem értem, hogy ebben a történetben mindenkiért Owen tesz valamit, és senki nem tesz érte vagy másokért.
Nehéz írni róla. Lehet hogy még emésztenem kell ?
Fülszöveg:
A John Irving-életműsorozat legújabb kötetét tartja kezében az olvasó. A Fohász Owen Meanyért a szerző mindmáig egyik legnépszerűbb regénye az 1978-as áttörést hozó világsiker, a Garp szerint a világ mellett. Az eredetileg 1989-ben megjelent regény a narrátor John Wheelwright és gyerekkori barátja, a furcsa hangú, gnómszerű fiú, Owen Meany hétköznapinak korántsem nevezhető kapcsolatát meséli el, miközben végigkalauzolja az olvasót az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának viharos történelmén. Owen Meany, ez a rendkívüli intelligenciával megáldott, törpe növésű emberke a regény kezdetén egy baseball-mérkőzésen egy szerencsétlen ütésnél eltalálja legjobb barátja, John Wheelwright anyját, a szépséges és mindig vidám Tabitha Wheelwrightot, aki azonnal szörnyethal. Owen nem hisz a véletlenekben: úgy tekint magára, mint eszközre Isten kezében. Ami az 1953-as szörnyű baleset után a fiúkkal történik, egyszerre különös, rémisztő és megindító. Végigkövethetjük, hogyan lesz Owen komikus alakjából, ebből a mesteri önámítóból egy isteni terv végrehajtója, hogyan válik a majd’ mindenki által kigúnyolt és lenézett kölyökből tragikus sorsú hős. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Irving csodabogarakban nem szűkölködő írói univerzumában Owen Meany az egyik legkülönösebb, legmegfejthetetlenebb jelenség, olyan regényalak, akinek furcsa hangja sokáig visszhangzik majd az olvasóban, jóval azután is, hogy kilépett a történetből. „John Irving a kedvenc amerikai íróm.” – Haruki Murakami
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése