2013. július 30., kedd

Orson Scott Card: Ender árnyéka

A Végjátékot nem olvastam, így "szűzen" álltam a dologhoz.
Jó volt a történet, nagyon "emészthetetlen" volt számomra  a gyerekek kora. Valahogy a fiatal koruktól mindig elszakadtam, így sokkal idősebbnek képzeltem őket :)

Bean közel került hozzám, megkedveltem, és úgy érzem, ki kellett volna léptetni az árnyékból, mert megérdemelte volna. (Mondom ezt úgy, hogy a Végjátékot nem olvastam.)

Gondolatok:
"Vadászni a hibákra valóban bűnös időpazarlás, de észrevenni őket létfontosságú. Ha az ember nem tud különbséget tenni hasznos és téves információ között, akkor egyáltalán nem tanul, csak hamis meggyőződésre cseréli a tudatlanságot, amit nem tekinthetünk előrelépésnek."


Fülszöveg:
Üdvözlünk a Hadiskolában!
Minden gyermek életében adódnak nehéz pillanatok. Főképp ha az utcán nő fel, ahol koldulnia kell az ételért, és kivert kutyaként kell megküzdenie a hozzá hasonló, éhező kölykökkel, akik egy gerezd almáért is ölni képesek. Ha létezik bármi, amit Bean az utcán megtanult, az a túlélés. Nem ököllel és izommal, ahhoz ő túl apró. Ésszel.
Bean csodás elméje elemez és számít, ügyesen használja ki ellenfelei gyengeségeit.
Mi is lehetne ennél kívánatosabb tulajdonsága annak a tábornoknak, akinek le kell győznie az emberiséget elpusztítással fenyegető idegen fajt, a hangyokat? A Hadiskolába kerülve Bean megismerkedik és barátságot köt egy másik lehetséges jövendőbeli hadvezérrel, Ender Wigginsszel, az egyetlen lehetséges riválisával.
Ám mindkettőjüknek ugyanaz a problémája: a jövő immáron a jelen.

A legendás regény, a Végjáték, ezúttal Bean szemszögéből.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése