L.I.Lázár : Rejtőző kavicsok

Mai történet tiniknek. Vagyis nem annyira mai, mert pl. a BLAMA szót szerintem nem ismerik. Ez olyan én fiatalkorom, vagy anyámé.
(Az írónővel két év különbséggel születtünk)
Ha mai lenne, akkor több internet , mobil lenne benne, több csetelés, számítógépes játék.
A történet sablonos, mint az amerikai filmekben, ahol egy iskolába jön egy tanár, utálja mindenki, ki akarják készíteni, de végül a tanár megmutatja nekik az értékeiket. Uncsi.
LENNE.... de nem az.
Minden tini kezébe adnám, sőt, kötelezővé tenném.
Talán ez segíthet az útkeresés során.... 
Igaz csak felszínesen érint néhány társadalmi problémát, de ezzel eléri, hogy a gyerekek megtalál(hat)ják az önbecsülésüket, a hitet, az életet.
Coelho Alkimistája is megjelenik benne, ez sem tetszett volna, ha nem a legfontosabb gondolatot illesztette volna a történetbe.
Mégis elgondolkodtam azon,vajon kiknek ajánlják. Mert a sok elgondolkodtató gondolat nem minden korosztályban alakul ki.
Olvasás közben én is eltöprengtem. Ha valaki el akar jutni az én szigetemre, nem szemére hánynom kell a dolgokat, hanem belegondolni, milyen nehéz úton ment végig, míg idáig eljutott.


"Szerinted van különbség szőnyeg és szőnyeg között?
– Persze, egyik színes és drága, másik olcsó, van durva, van puha…
– Én csak a két végletet említeném. Lábtörlő és perzsaszőnyeg. Egy lánynak időben el kell döntenie, hogy melyik akar lenni a fiúk életében. A kis koszos rongy, amibe mindenki beletörli a lábát, vagy a becsben tartott drága szőnyeg, amire cipő nélkül is félve lépnek rá. Értsd meg, hogy te egy perzsaszőnyeg vagy, akit kihasználni, eldobni nem lehet. Pláne nem váltogatni…""

"Elmesélte, hogy az ő lelkében van egy Sziget. Távol a világtól, a képmutatástól, a hazugságtól, a mellébeszéléstől, a hiúságtól és a gonosz gondolatoktól. Aki el akar jutni oda, annak a túlsó parton le kell vetnie ezeket a koloncokat magáról, s amíg odaér, hagynia kell, hogy a víz lemosson róla minden mocskot."

'"Ha szeretünk minden ajtót nyitva akarunk látni, pedig az nem vezet jóra. A nagy nyitogatásban egyre több kérdés vetődik fel, s ebbe mindkét fél belefáradhat."

"Kopogok. Nem hallod?

Bemennék. Nem látod?
Itt vagyok. Nem érzed?
Odaadnám. Nem kéred?
Eltévedtem. Hol vagyok?
Rossz ajtón kopogok?
Beléptem. Nem kérted.
Nyújtottam. Nem vetted.
Fogtalak. Nem láttad.
Elmentem. Nem bántad.
Felkeltem. Nem sírtam.
Rossz ajtón kopogtam."

Fülszöveg:

Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.