Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Még olvasom.. Olvasom? hmm... nem olyan, mint egy érdekes vagy érdekfeszítő könyv ...   Még töprengek azon, hogy félbehagyom ....
Mielőtt tévedés esne, nem azért töprengek, mert lelkileg megvisel a II.VH-ban történt események realisztikus ábrázolása...
Hanem azért, mert nem beszélek németül. A könyv 1/4-e németül van.
Persze, tudom, vannak, akik azt mondanák: "de hát a főszereplő sem tudott németül, így akarja érzékeltetni hogy nem értette vagy félig értette a parancsokat", de ezt nem gondolom igaznak.

Az sem kelt bennem jó érzést, hogy eddig (könyv felénél tartok) az jön le, hogy aki ügyeskedik, simliskedik az megúszhatja. És mi lett azzal a több millió emberrel, aki nem simliskedett vagy nem voltak jóban egy simlissel.  

2014.02.15
Végeztem vele.Nem lesz a kedvenc könyveim egyike.
Zavart a múlt és jelen idő váltogatása. Zavart, hogy megemlít mozzanatokat, de nem viszi végig a fonalat. Akkor minek említi?
(volt benne olyan, hogy valaki szökés előtt elásta az értékeit. De nincs befejezve. Elég lett volna annyi, hogy nem tudom mi lett a sorsa, de legalább ennyit...)
Szóval nekem nem jött be...
Arra mindenesetre jó volt, hogy elgondolkodjak azon, vajon Wiesław Kielar valóban fogoly volt-e...
Mert nem tudhatjuk biztosan. Ahogy azt sem tudhatjuk, hány család él titkokkal a mai napig.