John Green: Csillagainkban a hiba

Valaki a filmet említette nekem, amikor ráöttem, hogy én még a könyvet sem olvastam.

Leginkább Kosztolányi gondolata jut eszembe:
A könyvben nem az az érték ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle.
Értéket nem nyújtott nekem, de talán egy pici elgondolkodást igen. Nem, még azt sem. Érzelmet keltett, de ezt egy kutya vagy kisgyerek is elérte volna mindenféle betegség nélkül.
Sajnálom, ha belerontok mások érzelmeibe, de ezt a könyvet tinédszereknek ajánlanám, mert egy egyszerű romantikus történet.
Ugyanakkor mások mellett (pl.Picoult) ez a könyv labdába sem rúghat. Nem éreztem semmi fejlődést, semmi komoly jellemábrázolást.

 

Timur Vermes: Nézd ki van itt!

Azt hittem sokat fogok nevetni ezen a könyvön, de nem sokat nevettem.
De kezdjük az elejéről.
Az hogy Hitler egyszer csak felébred, egy jó kezdet volt.
Tudtam, hogy a végén teljesen mindegy hogy fog eltűnni (esetleg valami King-es fordulattal), mert nem ez a lényeg.
Aki látja Hitlert, azt hiszi vicc vagy inkább humorista.
Aztán Hitler kimond egy csomó olyan mondatot, amin mindannyiunknak el kell gondolkodnunk.
Jól áll az ipar, mert zacskóban hordjuk a dolgainkat ...  héliumnál is könnyebb múzsák uralják a televíziózást ... a média a harci szellem szítása miatt közöl olyan sok rémséget...
Hát hm.. ennek a könyvnek a kapcsán van min elgondolkodnunk.
Kicsit a Hullám c. német filmre emlékeztet, ahol a német diákok állítják, sokat tanultak a történelemből az autokráciáról (egyeduralom) és nem következhet be újra. Mígnem egy tanár megmutatja nekik, milyen egyszerű is, ... (nem írom le mi a történetet)
Szóval Hitler itt terem és szépen lassan mindent ott folytat, ahol korábban abbahagyta. Kicsit talán finomít a dolgokon, de még mindig elvezet minket .... az orrunknál fogva.

Stephen King: Mr. Mercedes

Hiába, a Király mindig uralkodni fog és mindig király marad!
Amikor azt olvastam, hogy King krimit írt, ódszkodtam az olvasás gondolatától, hiszen amit a meséiben alkot az messze van egy "mezei" krimitől.
Nem is értem magamat, miért gondoltam "mezei"-nek??

King nem hazudtolta meg önmagát!
Egy kis véres jelenet mellett az elején lassúnak tűnik a történet, de idő kell az öreg nyugalmazott detektívnek a "jellemfejlődéshez".

Végül a jót még jobban megkedveljük, a gonoszt pedig egyre jobban gyűlöljük.

A krimi szál szerintem eléggé fordulatos.
Annyira mindenképpen, hogy várom a következő két (beígért) részt.

Janne Teller: Semmi

Nagyon akartam ezt a könyvet, mert a fülszöveg megfogott.
Mikor elkezdtem olvasni le kellett tennem mert elgondolkodtam... Tényleg egy mókuskerékben vagyunk?
Mi a fontos? Két napig gondolkodtam, de nem találtam ilyet.
Persze, tudom, a szokásos, mint a szeretet, a gyerekeink, a megbecsülés, az önértékelés, de mégis... minden nap dolgozunk, hazamegyünk, háztartás, gyerek, tv-zés, netezés, ... de ez SEMMI. Kicsit igaz van Pierre-nek.

További olvasásnál bosszankodni kezdtem.
Mi van ??? Hol vannak a szülők, a pedagógusok amikor a gyerekek egyre kegyetlenebb dolgokat mondanak fontosnak ?
Persze a kegyetlenkedés nem idegen a gyerekektől, mert nem érzik a súlyát. De hogy egyik gyerek sem fordult a felnőttekhez ???

Tényleg ilyen világban élünk??
Tényleg fontosabb a barátok véleménye, mint a szülők által közvetített érték? Vagy nincs is értékközvetítés??

NEM! Én nem ilyen gyereket neveltem.
NEM! Ha nem is sikerült minden értéket átadnom (vagy nem úgy, ahogy szerettem volna, vagy mások által elvárt lenne), de újra csak NEM és NEM.

Lewhet hogy a cél ezzel a történettel ez volt, de belőlem csak haragot és dacot váltott ki.