Mikor elkezdtem olvasni le kellett tennem mert elgondolkodtam... Tényleg egy mókuskerékben vagyunk?
Mi a fontos? Két napig gondolkodtam, de nem találtam ilyet.
Persze, tudom, a szokásos, mint a szeretet, a gyerekeink, a megbecsülés, az önértékelés, de mégis... minden nap dolgozunk, hazamegyünk, háztartás, gyerek, tv-zés, netezés, ... de ez SEMMI. Kicsit igaz van Pierre-nek.
További olvasásnál bosszankodni kezdtem.
Mi van ??? Hol vannak a szülők, a pedagógusok amikor a gyerekek egyre kegyetlenebb dolgokat mondanak fontosnak ?
Persze a kegyetlenkedés nem idegen a gyerekektől, mert nem érzik a súlyát. De hogy egyik gyerek sem fordult a felnőttekhez ???
Tényleg ilyen világban élünk??
Tényleg fontosabb a barátok véleménye, mint a szülők által közvetített érték? Vagy nincs is értékközvetítés??
NEM! Én nem ilyen gyereket neveltem.
NEM! Ha nem is sikerült minden értéket átadnom (vagy nem úgy, ahogy szerettem volna, vagy mások által elvárt lenne), de újra csak NEM és NEM.
Lewhet hogy a cél ezzel a történettel ez volt, de belőlem csak haragot és dacot váltott ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése