Elolvastam, mert el akartam olvasni.
De az érzések ...
Nagyon bosszantott, ahogy a szereplők viselkednek. Batátoknak tartják magukat, mégis tiszteletlenek egymással és önmagukkal.
Sam-nek lehetősége lett változtatni a dolgokon, de mégsem tette elsőre, másodikra, harmadikra.
Honnan gondolta, hogy van még lehetősége?
Miért nem tudott elsőre vagy másodikra átgondoltabb lenni?
Persze, én felnőtt vagyok, és máshogyan látok dolgokat, de akkor is... Mintha elveszett volna a fiatalokból minden empátia.
És ebben nem hiszek. Hiszek abban, hogy ugyan meggondolatlanok és fontos a környezet visszaelzése, (mint minden fiatalnak), mégis hiszem, hogy ezt másképp csinálta volna akár az én két gyerekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése