Wass Albert : A funtineli boszorkány

Többször is mondták nekem, hogy olvassam el, mert nagyon jó könyv, de valahogy .. nem volt kedvem hozzá.
Gábor a kezembe nyomta: Olvasd el, kölcsönadom.
Már a tisztesség miatt is, bele kellett kezdenem.

Amikor elkezdtem olyan érzésem volt, hogy gyerekként valahol falun hallgatom egy mesélő történetét.Rengeteg szót nem értek, de nem kérdezem meg, mi az, mert talán kiderül, talán nem fontos, de mindenképpen magával ragad a mese. Mert mese ez a javából. Elsodort az ízes beszéd, a hangulat. (mi az ördög pl. a plajász? ) Miközben olvastam Erdélyben jártam. Ugyan a lábammal még nem tettem meg ezt a lépést, de a lelkem a regényen keresztül ellátogatott oda. Én, aki nem szereti a leírásokat, minden sorát és betűjét élveztem. Jelentést kaptak a szövegkörnyezet vagy a történésekben az „idegen” szavak. Kicsit úgy éreztem, én is így akarok élni. Szeretném megölelni a fákat, akiktől erőt kapok, szeretnék harapni egyet a friss levegőből, szeretnék csak úgy ücsörögni a plájász mellett és nagyokat hümmögni… Nagyon jó volt a történet, szerettem Nuca ártatlanságát, tisztaságát, jó volt látni, ahogy felnő, ahogy érik, ahogy …. Nehéz a szavakat megtalálni…El kell olvasni, meg kell ismerni. Így utólag nem is értem, miért zárkóztam el eddig ettől a könyvtől….

Mark Gimenez: Gyerekrablás

Szabályszerűen szembejött velem ez a könyv. A Metrón velem szemben olvasta egy huszonéves lány. A címe volt az, ami miatt utána kerestem, majd kézbevettem. Kellemesen csalódtam. Az eleje nekem kicsit lassan bontakozott ki, de aztán egy különleges krimiben volt részem. A főszereplő nagypapán Ben-en kívül nagyon bírtam a kislányt, Gracie-t és az apukáját, John-t. A könyv jellemzője végig a jellemfejlődés, de a leghatározottabban John fejlődött egy „kockából” a lányáért bármire képes apává. A vietnámi részeket nem kedveltem nagyon, de elismerem, hogy a történethez szükséges volt.