2016. január 28., csütörtök

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

 Próbáltam ülepedni hagyni, de nem változott bennem semmi.
Haragszom.
Haragszom magamra, mert elolvastam, pedig éreztem, hogy ez nem az én könyvem lesz.
Haragszom Jessie-re, mert egy nyavalygó tinédzser, aki csak  magával törődik. Úgy tesz, mint aki a születendő gyermeket és a jövő lehetőségét tartja fontosnak, de valójában csak egy eltévedt öngyilkos hajlamú gyerek, aki a saját középszerűségét a mártírkodással próbálja egyensúlyba hozni.
Nem hallgat senkire, csak a magáét szajkózza.
Haragszom Jane Rogers-re, mert összezavart azzal, hogy nem különböztetett meg múlt és jelen időt.
És azért is, mert ez jobb regény is lehetett volna.
Lehetne disztópiás, ha ki lenne fejtve a történet.
(Bár nem tudom, hogy öt spermadonor és néhány női pete hogyan oldhatná meg a népesség problémáját.)

2016. január 4., hétfő

John Cure: A gonosz új arca

Hát hol is kezdjem... Most tettem le és kavarognak a gondolataim.
A borító és a fülszöveg megfogott, aztán végül mégsem azt kaptam, amit vártam. Az a "holtak visszatérnek" szlogen nekem nem volt benne a történetben, vagy legalábbis nem úgy, ahogy sejteti magát.
A történet elejét nehezen olvastam. Jól olvasható, vagyis jól megírt szöveg, de nem rántott magával. Érdekes volt a kisfiú (és családja) és a bűnöző párhuzamos története, de csak úgy "megvolt".
Aztán valahol a könyv felénél ... Bumm!... és már sodort is magával a történet és letehetetlen módon húzott, rántott magával.
Jó volt, nem bántam meg, hogy elolvastam. Nekem kevésbé volt pszicho, de igazából azért pszicho.
És akkor letettem és jött a következő Bumm!
A szerző magyar! Úristen, de örülök hogy John Cure néven írta meg!
Ezzel a névvel, borítóval és fülszöveggel eljutott hozzám is, aki ágáll (sajnálom) a (név nélkül) újkori és felkapott magyar szerzők ellen.
Ami kissé hiányzott nekem a történetből: a kapocs.
Mert lehet lélekvándorlás vagy lehet szellem megszállás, de ez nem igazán derült ki számomra.
Ami még furcsa volt.. Fontos ugyan, de kicsit kioktató, ahogyan a nyomozónő filózik a szingli nők könnyelműségén.  
Ugyanakkor a szereplők jól kidolgozott karakterek, nincsenek "túlalkotva", de minden, a történet szempontjából szükséges puzzle darab át lett adva.
Simán el tudom képzelni, hogy a nyomozónő megjelenik további thillerek-ben.