Nem szépirodalmi mű, sőt mondhatnám kifejezetten rosszul volt megírva, de szerintem nem is tör írói babérokra Sorel. ( Vagy inkább S.! )
De nagyon érdekes egy másik aspektusból letekinteni önmagunkra, a "más" emberekhez való hozzáállásunkra.
Volt egy csoporttársam, egy nagyon szőke nő, akinek színesbőrű férje, és ezáltal félvér gyereke volt.(vagyis még van is)
Mesélte milyen harcokat és milyen megaláztatásokat kellett megélnie.
S. hasonlókat mesélt. Pontosabban arról mesél, ami ma is jellemző ránk, - előbb lövünk, aztán kérdezünk.
Sajnos egyre többen vannak ilyen emberek. :(
Ugyanakkor tisztelem ezt a fiút, aki eléggé céltudatos, hogy a jég hátán is megéljen. 33 éves koráig nem volt munkahelye, mégis valahogy mindig megtalálta a számára kulcsfontosságú embereket, helyzeteket, melyekkel elérte a célját.
A rövidítéseket - minden szereplő csak kezdőbetűvel volt jelezve- nagyon nem kedveltem, mert hiába volt az "S" után pont, zavaróan hatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése