Emlékeztem az íróra, a címre, hiszen bántott hogy nincs meg, de a történetre nem. Épp ezért nehéz volt eldöntenem, hogy a történet vagy a könyv hiánya bántott jobban. Most megleptek vele...
Így felnőttként újraolvasva, azt gondolom, tök jó könyv a tízen-aluliaknak. Ugyan a főszereplő lány 14 (majdnem 15 ) éves, de azt hiszem a mai 14-15 éveseknek ez a regény már nem szórakoztató.A nyelvezete annyira "tiszta", egyértelmű, nem tartalmaz semmi rövidítést, káromkodást, hogy a mai srácoknak akár unalmas is lehet.
Az 1965-ös tinilány és családja mai szemel nézve, szinte banálisan éltek. Fontos volt a tisztelet, az igazság, a szeretet és persze a magánélet, ahol féltek a "szomszédok szájától". Az első szerelemnek, a válás gondolatának és persze a továbbtanulásnak a gimnáziumban ma már nincs jelentősége, mindennapos.
Mégis, azt hiszem a tini-önmagam nem csak a könyv elvesztését fájlalta, hanem a történetét is. :) Köszönöm, hogy visszakaptam.
Azt hiszem többen tanulhatnánk belőle.......
Fülszöveg:
Klára Jarunková „Az egyetlen” című új könyve regénybe fogott élő valóság. Egy finom lelkű, gondolkodó, eszes fiatal lány élő valósága. Polomec Olina, a regény tizenöt esztendős hősnője a mai fiatalok fesztelen, bátor őszinteségével nézi a világot, de gyakran mégis tanácstalanul bukdácsol a serdülőkor útvesztőjében. Keres, kutat, bírál, tépelődik, de a leánnyá érés problémái között nehéz a tájékozódás… a hullámvölgy jóformán elkerülhetetlen. A gyerekillúziók felszakadnak, mint a reggeli köd, a lélek első gyöngéd rezdüléseit nyers feleszmélés követi. Az első nagy kiábrándulás fájdalmas folyamat, a felnőttek megértő irányítása nélkül a süldőlány vagy kamaszfiú épp ezen a ponton vétheti el az irányt néha egy életre. Az emberi fejlődés nem mozog egy síkban, újra sokfelé ágazik, és a kiforratlan gyereklélek csupa kérdőjel. Maga tudja legkevésbé, mire mondjon igent és mire nemet. Megvan benne a hajlam a jóra, és megvan benne a hajlam a rosszra is. Minden emberben sok lehetőség szunnyad, és a fejlődő, érlelődő gyerekben sok szép maradhat örökre eltemetve, mert hiányzott az érintés, az erős külső hatás, amely életre hívhatta volna. Tegyük fel ebből a szempontból a kérdést: Klára Jarunková új könyve leányregény? Igen, leányregény, mert egy fiatal lány érzéseit, gondolatait, örömeit, bánatait, érdeklődését, egész érzelmi és értelmi „indulását” vetíti az őszinteség prizmáján át a fiatalok elé. Csakhogy minden éremnek két oldala van, és egyértelműségében a válasz is csonka. Nézzük hát az érem másik oldalát: az írónő mondanivalójának lényege és igazsága nem szól a felnőttekhez is? A válasz a leghatározottabb igen. Igen, Klára Jarunková a felnőttekhez is szól, az anyákhoz és apákhoz, mert fiatal hősnőjének tévelygésén keresztül éles fénnyel rávilágít a felnőttek nevelési tévedéseire. A könyv elolvasása után minden gondolkodó ember ráeszmél: hibát követ el, ha csak gyereke részére állítja a lámpát lépten-nyomon tilosra. Az ő számára is sok helyen áll „tilosra a szemafor”. Tilos a merev szigor, a meg nem értés, a szülői gondatlanság, mert a forrongás évei bonyolultak, és a szülőnek okos megértéssel segítenie kell a gyereket, hogy megtalálja a helyes utat, megtalálja jobbik önmagát. A kiváló szlovák írónő éles pszichológiai meglátásait, leleplező őszinteségét szívderítő humorral, friss, üde elbeszélőkészséggel fűszerezi, az olvasó talán csak utólag ébred rá: a lebilincselő olvasmánnyal együtt komoly tanulságot is kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése