2012. július 20., péntek

Catherine Ryan Hyde: Számíthatsz rám!

Nagyon akartam ezt a könyvet!

És a RUKKOLA jóvoltából a kezembe kaphattam. (és mellé kaptam egy kézzel rajzolt könyvjelzőt is :) - de most nem ez a téma  ...

Szóval, akartam ezt a könyvet és azt kaptam, amit vártam.
A mai rohanó világban, mikor mindenki csak magával törődik, senki nem ismeri a szomszédját, vagy legalábbis keveset tud róla...
Ez a történet felemelő, és értékeket közvetít. Annyira hatással van az emberre, hogy elgondolkodtat - én is ilyen szeretnék lenni, és ha erősen akarom és teszek érte, lehetek ilyen.
Mert magyarként, vagy csak a gazdasági helyzet és/vagy a kulturális megszokás miatt állandóan panaszkodunk, mennyi bajunk van, mennyire nem megy a szekér. De ha odafigyelünk másokra, olyanokra, akiknek pénz nélkül is tudunk segíteni, akiknek csak szóval vagy cselekedettel örömet okozunk...  Mennyi boldogság költözhetne az életünkbe....
Mert ez a történet erről szól. Élünk a saját nyomorunkban, a saját csökevényes életünkben, de egyszer összefogunk hogy máson segítsünk. Csak úgy, emberszeretetből. De vajon ki kinek a lelkén segít? Ki kinek változtatja meg az életét?
Grace viselkedése egy koravén (olykor bosszantó) hatéves számomra, nem egy tízéves lányé. Billy kicsit szánalmas. De a szereplők mindegyike ad valamit, ami a másikat boldoggá teszi. Apróságokat, ami nem feltétlenül kerül pénzbe.. Táncot tanít, elkísér a suliba, elmegy a suli elé, varr, vagy egyszerűen leültet egy tea vagy kávé mellé.
Azt hiszem, ezeket az apróságokat mindannyiunknak meg kellene lépni.
Mert ahogy a könyvben is áll:  
"Azoknak az embereknek a legnagyobb a szívük, akiknek a legkevesebb jut."

Idézetek, mondatok:
"Tudja, ezért is voltam egyedül ennyi éven át. Mert amint beengedek másokat az életembe, akkor elkezdenek számítani rám. És aztán, ha nem vagyok képes felnőni az elvárásaikhoz, akkor azt hiszek cserben hagytam őket. Sokkal egyszerűbb, ha nem kötődik hozzám senki."



"…az emberek sokkal jobban lesznek, ha van valami vesztenivalójuk, és az olyasmi, amit tényleg, de tényleg nem akarnak elveszíteni."

".. a dolgok megfordíthatóak. Emlékszel, hogy régen mennyire féltem a macskáktól? de aztán megismertem egyet. Mindenféle dolog van az életünkben, ami egy ideig ijesztően hat, de később rájövünk, hogy soha nem akart bántani minket."

 ". az emlékeket nem osztályozhatja úgy, hogy legyen két csoport: az egyik, amit megtart, a másik, amit kiselejtez.Egy csomagban vannak."

"Tulajdonképpen ez maga a függőség: a jövő elcserélése arra, hogy most jól érezd magad."

Fülszöveg:
Billy, az egykori ígéretes táncos már évek óta nem hagyta el a lakását. Valósággal retteg az emberektől, szavak nélkül éli az életét a négy fal között. Egészen addig, amíg egy napon az alatta lévő lakásban lakó Grace be nem toppan az életébe, hangosan és visszafordíthatatlanul. A tízéves kislány tudja, hogy az anyukája szereti őt, de a drogokat is. Ezért csak úgy tud megmenekülni attól, hogy a gyermekvédelmi hivatal nevelőszülőkhöz adja, ha az anyukája ismét tiszta lesz és az is marad. Ehhez viszont el kell tőle venni azt, amihez a legjobban ragaszkodik. Ám a terv megvalósításába a ház minden lakóját be kellene vonni, ami egyáltalán nem egyszerű, mivel valamennyien magányosak, akik a saját életükkel is nehezen néznek szembe. Grace-nek azonban lehetetlen ellenállni. És erről az olvasót is meggyőzi ez a imádnivaló regény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése