Túl sokat olvastam erről a könyvről...
Túl jókat, és félek csalódni.
Nem tetszik a borítója ...
............................ mindig halogattam az elolvasását.
Jó, elismerem, szép... de nekem nem eléggé kifejező. De ha belekezd az ember, nem tudja letenni.
Az első mondattal belekezdünk a történetbe.
Legyen itt a fülszöveg, elöljáróként:
Clay Jensen semmit sem akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.
Nagyon szomorú történet, néhol bosszantó, néhol könnyfakasztó.
Mégis minden tini kezébe odaadnám.
Ha visszaemlékszem erre az időszakomra, hát bizony nekem is megfordult sok idióta gondolat a fejemben. Kinek nem? Tegye fel a kezét, akit soha nem csúfoltak, soha nem akadályoztak pl. a szülei valamiben, aki nem gondolt arra, hogy igazából nem is szeretik, aki nem érezte hogy máshogy szeretne élni.
Sokan azt mondják, az öngyilkosság gyávaság, mert menekülés az élettől, a problémáktól.
Ezt eddig sem gondoltam .... vagy nem teljesen így gondoltam.... Most a második "öngyilkos" könyv után, egyre inkább azt gondolom , nagyon sok bátorság kell az élethez, hogy annak minden csapását felemelt fejjel elviseljük, de bizony nagyon nagy bátorság kell ahhoz is, hogy kilépjünk ebből.
Elgondolkodtató - s leginkább a mostani világunkban - figyelünk-e eléggé egymásra?
No még egyszer, mert fontos!
FIGYELÜNK-E ELÉGGÉ EGYMÁSRA???
És szerintem ez a legfőbb kérdés és mondanivaló.
Mert ha időben észrevesszük a jeleket.... Mert ha nem csak magunkkal foglalkozunk.... Mert ha őszintén meghallgatunk másokat....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése