Michel Folco: Adolf Hitler sanyarú ifjúsága

Mikor levettem a könyvtár polcáról, attól féltem, hogy emberközelivé teszi ezt a diktátort.De nem ez történt és nagyon érdekes olvasmány volt.
Kicsit a Sólyom asszonyra vagy a Biff evangéliumára emlékeztet, miszerint valós adatok köré épít egy történetet. Minden adata valós, mármint aminek utána néztem, pl.: családfa, osztályfénykép, barátok, festmények,... 

Érdekes olvasmány volt, és nem kedveltem meg Adi-t.
Könnyen érhető életrajzot kapunk, ahol a  tudatlanságát meggyőzőerővel leplezi (Talán mert olvasta a Hogyan érveljünk-et?), szónoklásaiban nem tűr ellentmondást. A barátai is magányos emberek, akik inkább nem mondanak ellent, még ha nem is értenek egyet vele, mert az egyetlen társat veszítenék el a fellángoló harag miatt. 

Annyi mindent olvasni manapság Hitlerről, és itt mindenre kapunk egy kis magyarázatot. Pl. Szája megsérült, ezért a bajusz. Bélcsavarodása volt, ilyenkor még ingerültebb lehetett...

Fülszöveg:

Michel Folco híven, szinte tudományos pontossággal követi főhősének gyermekkorát és ifjúságát, de az ironikus hang és a szövegbe ravaszul beleszőtt nagyon is mai elemek regényessé teszik a művet.
Persze, a főhős származása bizonytalan. Persze, közepes tehetség. Persze, anyja fiatalon halt meg. Persze, semmiféle falrengető vagy kivételes szenvedélye nem volt. A könyv hatásossága Hitler banális ifjúsága. De amint haladunk e különös könyv olvasásában, kialakul az a személyiség, amelynek elszántsága fokozatosan zavarba ejt bennünket. Mert gyerekkorát úgy értelmezhetjük, hogy elképzeljük jövőjét, romboló hatalmát, azt a hatást, amelyet népe legnagyobb részére gyakorolni fog, ő, aki egyáltalán nem elbűvölő.
Michel Folco nem életrajzíró, még ha műveit aprólékosan dokumentálja is. Fantáziával, maró humorral adja elő, hogyan bújik meg a legbanálisabb gyermekben a legfélelmetesebb szörnyeteg. És ezzel a könyv túltesz minden történelemkönyvön.