Jó volt, jó volt, de... Sok "de" kerülhet ide.
Az ötlet nagyon jó volt, ezt mindenképpen értékelnem kell, hiszen mindannyian tudjuk, a szerelem és a háború nem áll messze egymástól.
Lehet, hogy a szerelem (szeretet, önzés, ...) kiírtásával kevesebb bánat és háborúskodás lenne a világban.
Mégis a megvalósítás nem tetszett... Olvasmányos volt, de a karakterek elnagyoltak voltak, nem adtak semmit, sem érzéseket, sem gondolatokat, semmi építőt. Mintha nem lenne önálló gondolatuk, csak úgy voltak.
Arról nem is beszélve, hogy a Csúfok,Szépek, Különlegesek trilógia már bevezetett minket egy nagyon hasonló történetbe, a Suzanne Collins trilógiáról nem is beszélve.Olvasás közben többször eszembe jutott a Capitolium, mely irányítása alatt akarja tartani az embereket.
Néhol Orwell is eszembe jutott, és éppen ezért nem tetszett ez a könyv.
Ha egy történet olvasása közben más történetek jutnak az szembe, akkor az nem köt le, vagy csak koppintásnak érzem.
Vélhetőleg olyan ez a könyv a korábbi két trilógia után, mint E.L.James 50 árnyalatos könyvei után az Sylvia Day könyveket olvasni.
Mert ha szeretünk pl. a fasírtot, akkor azt eredeti formájában szeretjük, nem a zöldséges vagy szójás változatát. Mert lehet hogy az is jó, de nem az igazi....
Fülszöveg:
„Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom,
fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom.
Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig
még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek
megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor
is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”
LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.
LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése