2010. július 15., csütörtök

Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!


A borítója fogott meg. Olyan magányos ,árva és elhasznált az a mackó.
Azt hiszem nagyon találó a borítója.
A történet ?
Egy 15 éves lány, aki tud magára vigyázni, ( talán felnőttebb sokunknál ) visszakerül a régi szülőhöz, a régi környezetbe, a régi emberek közé.  Keresi az emlékeiben élő régi barátot, pajtást, szerelmet, de az már nem ugyanaz. Mint ahogy önmaga sem azonos a 8 évvel ezelőtti kislányhoz. 
Ha happy end lett volna, akkor a romantikus kategóriába sorolnám, de így nem az. Legalábbis számomra nem.
Ha visszagondolok az út- és társaságkereső, önmegvalósításra törekvő tinédzser önmagamra, érzem... újra átélem a fájdalmat, a csalódást, és mindazt, amit akkoriban nem neveztem nevén - csak éreztem.

Ugyanúgy elszorult a torkom, mint akkoriban, ha fejjel mentem a falnak, vagy visszacsúsztam a nehezen megmászott üveghegyről. Jó lett volna ilyen talpraesettnek lenni. Ilyen "kész"-nek, aki nem akar mindenkinek, vagy inkább senkinek megfeleni. Aki tudja hogy mennyit ér, mit akar.. és arra tart. Ha bánat, fájdalom éri, megrázza magát és megy tovább..  Hm, milyen egyszerű is lenne....  (nem jó, csak egyszerűbb)

Sokaknak csalódás a könyv vége, de szerintem így jó. Hiszen változunk. Hatással van ránk a tapasztalat, a tudás és a környezet. Nem kergethetjük azt az álmot amit egyszer megálmodtunk...... Szemünk előtt lebeghet ugyan, de tudni kell alkalmazkodni és az álmot is formálni a lehetőségekhez képest.  

Ha pontoznám ... 9,5-et adnék a 10-ből.  
Ajánlanám nemtől, kortól függetlenül mindnekinek.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése