Igen , késztetést éreztem, hogy utánanézzek Sobibornak, hiszen sosem hallottam felőle.Ez az én szégyenem. Meg az is, hogy szeretem olvasni a
holokauszt történeteket. Mindig elgondolkodom azon én hogyan viselkednék... De visszatérve a történtre..
Ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatosan. Nem értem hogyan függ össze az anorexia/bulimia a nácik antiszemitizmusával.
Ha a napló előkerülése után lesz Emma testképzavaros, akkor értem, de így... Mi vezetett idáig?
Egyébként a naplóból hiányoznak - gondolom- a szörnyűséges cselekedeteket leíró oldalak, azért elviselhetőbb...
Ugyanakkor Emma felteszi a mindenkit foglalkoztató kérdéseket, azaz miért csinál valaki ilyet, hogyan tud ezzel a tudattal együtt élni és végül mit kell tennem, ha ilyen információ valakiről tudomásomra jut.
Fülszöveg:
A tizenhét éves Emmát letartóztatja a rendőrség, mert csokoládét lopott a szupermarketben. Amikor megkérdezik tőle, miért tette, azt feleli: „Azért tettem, hogy elkapjanak”. Vajon mi rejtőzik e megdöbbentő szavak mögött, mi az oka annak, hogy Emma Lachenal, egy vidéki francia nagyváros elismert sebészének lánya, a konszolidált és nagy tiszteletnek örvendő polgári család gyermeke nem tud kibékülni önmagával és az élettel? Emma ugyanis a depresszió egy súlyos fajtájában, anorexiában szenved, miközben maga sem tudja pontosan betegségének okát. Igaz, hogy nemrég veszítette el imádott nagyanyját, s hogy szakított a barátjával is, hogy szüleivel felszínes és hideg a kapcsolata, de mindez önmagában nem magyarázza hihetetlen lelki és fizikai szenvedéseit. Egy napon azonban véletlenül rábukkan egy régi füzetre, egy titkos naplóra, s föltárul előtte az elhallgatott múlt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése