Olyan vontatott volt, olyan semmilyen... A tetejében nem szeretem a vámpíros vagy zombis , fekete angyalos történeteket, mert valahogy olyan érzésem volt ...
De a főszereplő sem fogott meg, így nem gyötörtem magamat vele.
Vállalom a hibámat, de nem szeretek gyötrődni.
Fülszöveg:
Vannak olyan emberek, akiknek a pillantását jobb, ha elkerüljük, akiknek a figyelmét jobb, ha nem keltjük fel. Különös, parazita lények ezek, elveszett lelkek, akik megpróbálják áthidalni a szakadékot, és végzetes kapcsolatba lépnek a jóság meleg, állandó áramlataival. Fájdalmak közepette csak azért léteznek, hogy ezért a fájdalomért bosszút álljanak másokon. Elég egy véletlen pillantás, vagy az, ha a tekinteted egy szemvillanásra elidőzik rajtuk, ezzel meg is van számukra az ürügy, amire vártak.
Néha jobb, ha a szemedet nem emeled fel a kanlisról, mert félő, hogy ha felnézel, elkaphatod egyikük pillantását, amikor fekete alakjuk eltakarja a napot, és aztán örökre megfoszthat tőle…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése