Úristen ki ez a nő, ki ez az Ursula Poznanski, hogy ennyi mindent tud?
Honnan ismeri a számítógépes függőséget? Honnan tudja, hogyan kell a könyvet a kezemhez ragasztani?
Nagyon jó volt... Jó a történet, jó az írás. Megfog és el sem ereszt.
Mert mindenkiben van egy függő. Aki játszott már számítógépen vagy telefonon az tudja. Mert a "másik", a fantázia világában mások lehetünk, mert könnyebb megállni a helyünket, mert talán könnyebb bizonyítani, mert... Az olvasás is hasonló függőség lehet.
Valamikor a 80-as években könyvben adtak ki "játékokat". A történet attól függően alakult, hogy a válaszúton mit választottunk. (Talán Labirintus sorozat volt?) Az utunk végéig lázban tartottak a történések.
Erebos is hasonló. Mindkét szálon zseniálisan futtatja a cselekményt, és valahogy magához láncol, nehéz letenni. A vége uygan nem nagy durranás, de nem volt rossz sem.
Ami nem tetszett: a magyarázatok. Nem tartom szükségesnek megmagyarázni a mai kor olvasójának, hogy ki Gollam, vagy mi az MSN vagy a Twitter. Ha a Quest gondot okozott, akkor akár a szövegben le is fordíthatták volna, mert így kissé zavaró volt.
Fülszöveg:
Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése