2013. július 31., szerda

Ally Condie: Matched

Jó könyv, de semmi tűzijáték. :(
Ha az Éhezők viadalának trilógiáját nem olvastam volna, akkor a történet valószínűleg tetszik. De így koppintás íze van.

A lány, aki valamilyen módon különleges, a hozzá tartozó fiú, és a különös harmadik... Ismerős nem?

A világ , melyben játszódik, nagyon tetszett. Kicsit Orwell-i volt ugyan, ahol elrendelnek az embereknek dolgokat, ezzel védve a "vezetést" és a nyugalmat, mégis érdekesnek ígérkezett.
De nem volt katarzis... Nem  nőttek a szívemhez a szereplők, nem bontakozott ki semmi érdekes, hiányzott az izgalom...
Az írónő stílusa sem ragadott magával...

Épp ezért nem értem, hogyan lehet a MOLYon 80%-os a tetszési indexe. :(

Fülszöveg:
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

2013. július 30., kedd

Orson Scott Card: Ender árnyéka

A Végjátékot nem olvastam, így "szűzen" álltam a dologhoz.
Jó volt a történet, nagyon "emészthetetlen" volt számomra  a gyerekek kora. Valahogy a fiatal koruktól mindig elszakadtam, így sokkal idősebbnek képzeltem őket :)

Bean közel került hozzám, megkedveltem, és úgy érzem, ki kellett volna léptetni az árnyékból, mert megérdemelte volna. (Mondom ezt úgy, hogy a Végjátékot nem olvastam.)

Gondolatok:
"Vadászni a hibákra valóban bűnös időpazarlás, de észrevenni őket létfontosságú. Ha az ember nem tud különbséget tenni hasznos és téves információ között, akkor egyáltalán nem tanul, csak hamis meggyőződésre cseréli a tudatlanságot, amit nem tekinthetünk előrelépésnek."


Fülszöveg:
Üdvözlünk a Hadiskolában!
Minden gyermek életében adódnak nehéz pillanatok. Főképp ha az utcán nő fel, ahol koldulnia kell az ételért, és kivert kutyaként kell megküzdenie a hozzá hasonló, éhező kölykökkel, akik egy gerezd almáért is ölni képesek. Ha létezik bármi, amit Bean az utcán megtanult, az a túlélés. Nem ököllel és izommal, ahhoz ő túl apró. Ésszel.
Bean csodás elméje elemez és számít, ügyesen használja ki ellenfelei gyengeségeit.
Mi is lehetne ennél kívánatosabb tulajdonsága annak a tábornoknak, akinek le kell győznie az emberiséget elpusztítással fenyegető idegen fajt, a hangyokat? A Hadiskolába kerülve Bean megismerkedik és barátságot köt egy másik lehetséges jövendőbeli hadvezérrel, Ender Wigginsszel, az egyetlen lehetséges riválisával.
Ám mindkettőjüknek ugyanaz a problémája: a jövő immáron a jelen.

A legendás regény, a Végjáték, ezúttal Bean szemszögéből.






2013. július 29., hétfő

Tom Wolfe: Talpig férfi

Félbehagytam.
Már a nyolcadik oldalon elveszetttem a fonalat, hogy ki kivel van.
Majd egyszer újrapróbálom, ha nem lesz ennyire meleg, vagy nem lesz ennyi problémám, vagy...
Egyszer.

2013. július 9., kedd

L.I.Lázár : Rejtőző kavicsok

Mai történet tiniknek. Vagyis nem annyira mai, mert pl. a BLAMA szót szerintem nem ismerik. Ez olyan én fiatalkorom, vagy anyámé.
(Az írónővel két év különbséggel születtünk)
Ha mai lenne, akkor több internet , mobil lenne benne, több csetelés, számítógépes játék.
A történet sablonos, mint az amerikai filmekben, ahol egy iskolába jön egy tanár, utálja mindenki, ki akarják készíteni, de végül a tanár megmutatja nekik az értékeiket. Uncsi.
LENNE.... de nem az.
Minden tini kezébe adnám, sőt, kötelezővé tenném.
Talán ez segíthet az útkeresés során.... 
Igaz csak felszínesen érint néhány társadalmi problémát, de ezzel eléri, hogy a gyerekek megtalál(hat)ják az önbecsülésüket, a hitet, az életet.
Coelho Alkimistája is megjelenik benne, ez sem tetszett volna, ha nem a legfontosabb gondolatot illesztette volna a történetbe.
Mégis elgondolkodtam azon,vajon kiknek ajánlják. Mert a sok elgondolkodtató gondolat nem minden korosztályban alakul ki.
Olvasás közben én is eltöprengtem. Ha valaki el akar jutni az én szigetemre, nem szemére hánynom kell a dolgokat, hanem belegondolni, milyen nehéz úton ment végig, míg idáig eljutott.


"Szerinted van különbség szőnyeg és szőnyeg között?
– Persze, egyik színes és drága, másik olcsó, van durva, van puha…
– Én csak a két végletet említeném. Lábtörlő és perzsaszőnyeg. Egy lánynak időben el kell döntenie, hogy melyik akar lenni a fiúk életében. A kis koszos rongy, amibe mindenki beletörli a lábát, vagy a becsben tartott drága szőnyeg, amire cipő nélkül is félve lépnek rá. Értsd meg, hogy te egy perzsaszőnyeg vagy, akit kihasználni, eldobni nem lehet. Pláne nem váltogatni…""

"Elmesélte, hogy az ő lelkében van egy Sziget. Távol a világtól, a képmutatástól, a hazugságtól, a mellébeszéléstől, a hiúságtól és a gonosz gondolatoktól. Aki el akar jutni oda, annak a túlsó parton le kell vetnie ezeket a koloncokat magáról, s amíg odaér, hagynia kell, hogy a víz lemosson róla minden mocskot."

'"Ha szeretünk minden ajtót nyitva akarunk látni, pedig az nem vezet jóra. A nagy nyitogatásban egyre több kérdés vetődik fel, s ebbe mindkét fél belefáradhat."

"Kopogok. Nem hallod?
Bemennék. Nem látod?
Itt vagyok. Nem érzed?
Odaadnám. Nem kéred?
Eltévedtem. Hol vagyok?
Rossz ajtón kopogok?
Beléptem. Nem kérted.
Nyújtottam. Nem vetted.
Fogtalak. Nem láttad.
Elmentem. Nem bántad.
Felkeltem. Nem sírtam.
Rossz ajtón kopogtam."

Fülszöveg:
Ebben a regényben senki sem az, akinek látszik. Lille, a megbízhatóság és a jólneveltség szobra kettős életet él, a valóság elől egy álomvilágba menekül. Praetor, a laza és jómódú srác gondtalanul váltogatja a csajokat, szórja a latin szavakat, s bár ő a csapat esze, mégis lazán elindul a lejtőn. Krisz, a vezérhím, aki „nagyvadat” vesz célba, de azt nem sejti, hogy ez a vadászat megváltoztatja az életét. Anna, a vagány tanárnő különc módszerekkel küzd a tanítványaival – csakhogy múltjában sötét folt éktelenkedik…
– Meddig tart még a kihallgatás?
Lille elszégyellte magát. Tényleg szó szerint letámadta.
– Innál valamit? Éhes vagy?
– Kislány, a kijelentő módról hallottál már?
Bocs… Esküszöm, nem kérdezek többet! – Lille felemelt egy kavicsot, nézte egy darabig, aztán eldobta. – Apám kavicsnak hívja a felbecsülhetetlen értékű embereket.