Hát nem is tudom mit gondoljak....
Én nem vagyok olyan elégedett, mint a moly-ok.
A könyv első harmadán nehezen jutottam túl, elbizonytalanodtam, hogy el akarom-e olvasni ezt a történetet, mert bosszantott. Nagyon bosszantott, hogy vajon miért írta meg ezt a könyvet. Feloldozást kér??
Nem fér a fejembe, hogy minek vállal gyereket egy ilyen önző nő? Értem, hogy a férje miatt, de fel nem foghatom...
És ha mégis vállalja, akkor miért nem próbál felnőni a feladathoz?
Amikor megszületik és a mellére teszik, a gyerek elutasítja az anyát ? Előfordul igen, de ilyenkor nem próbálkozik újra és újra az ember ?
Aztán megyünk tovább a sztoriban, ahol a "született gonosz" felnő.Ahol apa a mindent elbagatellizáló engedékeny szülő, míg anya (hogyan nevezheti magát annak?) a hideg, kötelezettség teljesítő, szinte robot. Semmi plusz, semmi próbálkozás, elkönyveli -gyermeke az ördög.
A harmadik harmad: a tragédia, ahol a diákokat lemészárolja a gonosz.
Nem tetszett, sajnálom. Igen elgondolkodtató a történet, de én nem adok feloldozást Evának.
Igen, elgondolkodtató történet, mert lehet hogy tényleg ilyenek vagyunk....
Minden erőnkkel ki akarunk tünni a tömegből, bármi áron.
És lehet, hogy elfogultságunkban vagy tudomisén mi miatt nem vesszük észre a jeleket, az elemeket, amik figyelmeztetnek... És lehet, hogy minden nap sokkolnak bennünket a szörnyű hírekkel és emiatt az ingerküszöbünk egyre fentebb van.
De nem!
Hiszem, hogy (ha a szülők elfogultak és vakok is) a pedagógusok nem ilyenek, ők meglátják, hogyan kell és lehet egy gyereket a jó felé terelni.
Irodalmilag:
Nekem az ilyen mondatok túlontúl hosszúak és emiatt élvezhetetlenek:
"Azonkívül talán szívesebben hajtanék fejet ez előtt a szélsőségesen világi elképzelés előtt, hogy valahányszor
valami rossz történik a világban, valakit mindig felelősségre kell vonni, ha a feddhetetlenség fura kis dicsfénye nem éppen azok feje körül látszana izzani, akik úgy tekintenek önmagukra, mint akiket minden oldalról a gonosz erői vesznek körül. Vagyis mintha ugyanazok a népek, akik hajlamosak beperelni az olyan építési vállalkozókat, akik nem száz százalékig védték meg őket egy földrengés pusztításaitól, ugyanők lennének az elsők, akik kijelentik, hogy a fiacskájuk figyelemhiányos rendellenesség miatt hasalt el a matekvizsgán, nem pedig azért, mert az előző éjszakát egy játékteremben töltötte ahelyett, hogy otthon magolta volna az emeletes törteket."
Igen, ez két mondat volt.
Ugyanakkor a "hosszúságban" is felfedezhetünk jó gondolatokat:
"A sikeres hazugságot nem lehet a világra hozni, aztán meg puszta szeszélyből ejteni: az összes többi
elkötelezett kapcsolathoz hasonlóan azt is gondozni kell, méghozzá messze nagyobb odaadással, mint az
igazságot, amely minden segítség híján is gond nélkül igazság marad."
2015.01.03
Megnéztem a filmet. Angolul (és én nem beszélek angolul), mert csak így találtam meg a neten, de nem is kellett az olvasás után nyelvtudás.
Az Anya az én elképzelésemben egészen másképp élt.Nekem a filmbéli nő túl egyszerű, túl puritán, míg a könyvben nem annyira puritán.
Kevin jól el lett találva.Akár kicsinek, akár nagynak.
Nem minden volt benne a történetből, de a filmben mégsem éreztem hiányt. A rendező is hasonlóan látja, mint én, azaz Éva több erőfeszítést, vagy ha úgy tetszik áldozatot kellett volna tegyen a család és a gyereknevelés oltárán.
Biztosan rossz passzban vagyok, mert ami sokaknak tetszik, az nekem nem annyira jön be. 
