Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kivégeztem.... És el vagyok képedve.
A szomszédom ajánlotta.
Úristen!!! Tényleg mindenkinek tetszik? A MOLY-on 92%-os!
92 !?!?!?!
Lehet hogy hiányoztam valahol a suliban, amikor a szövegértelmezést tanultuk. Vagy az elemzést. Vagy csak a humorért nem álltam sorba.....

Olyan érzésem van, hogy ez az ember nem tudta feldolgozni a II.világháborúban megélt eseményeket  (na jó, ezt megértem) és 1969-ben jól betépett , de olyannyira kiütötte magát hogy megírta ezt a könyvet.
Próbált felkészíteni az elején... valószínűleg én is csak becsületből olvastam végig, mert bizony nem élveztem. Sem nyelvileg, sem történetileg nem nyújtott élményt. Sem sci-fi-nek, sem szépirodalomnak.
Értem én, hogy Picasso-t sem szereti mindenki, de nem 92% szereti!!!

Az is lehet hogy valami furcsa, szinte morbid humornak szánta...
Nem tudom, sajnos nem lettem vevő rá.
Nem élveztem, inkább bosszantott a (számomra) hülyeség.
Pl.:
"Azt mondja Billy Pilgrim, hogy az orosz hadifoglyok megsemmisítő táborának közepén lévő brit körletben töltött morfiumos éjszakáját követő napon ment a németországi Drezdába."

Fülszöveg:
Korunk egyik legjelentősebb írója és gondolkodója Kurt Vonnegut, akinek főművét veheti a kezébe az olvasó. A címbeli ötös számú vágóhíd Drezdában található. 1943 végén ide érkezett az amerikai hadifoglyok szánalmas csapata. A hadászati szempontból semleges műkincsvárost egy éjjel a brit légierő porig bombázta. Az amerikai hadifoglyok a vágóhíd mély pincebarlangjában túlélték a poklot – így születhetett meg e kötet, a világirodalom egyik legtöbbet elemzett műve. Vonnegut felvonultatja pantheonjának számos jól ismert szereplőjét, köztük Kilgore Troutot, a tralfamadoriakat, Rumfoordot és a többieket. Halál és művészet – így megy ez, sugallja Vonnegut.