Susan Hill: A fekete ruhás nő

Gyors olvasmány.
Ez az első gondolatom ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Nagyon olvasmányos, jól megírt történet, bár cselekménye nem nagyon van, vagy leginkább nincs.
A kor, a hangulat ragyogóan van leírva. Én, aki nem szeretem a leírásokat, élveztem az elején a tájleírást. Az egész könyv egy nagy leírás. Talán ha három-négy párbeszéd van benne, a többi mind érzés, érzékelés és annak leírása. Épp ezért tetszett.
Viszont a "sztori" nekem túl sablonos, talán a más műfajokon edzett lelkemnek gyenge, de hosszútávon nem biztos hogy nyomot hagy bennem.
Azt mindenképpen el kell ismerjem, baromi jó filmet lehet(ne) belőle csinálni.
Merthogy a polcomról azért vettem a kezembe, mert a minap a TVben láttam, hogy hamarosan megérkezik a film. Azt meg, ugye hogy előbb a film, aztán a könyv... kevés könyvet büntetek ezzel.
Alig várom a filmet.. ebből egy félelmetes, nyomasztó hangulatú misztikus mozit lehet kerekíteni. :)

Fülszöveg:
Arthur Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket.


A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?

Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című regénye gótikus stílusú kísértettörténet, melyet Edgar Allan Poe is megirigyelhetne. A történetből az 1983-es első megjelenés után nem sokkal színdarab és tévéjáték is készült. A könyv utóélete rekordhosszúságúra nyúlt, a színpadi verziót Angliában és a világ más színpadain ma is játsszák. Kultikus kísértethistóriáról van tehát szó, melyből Daniel Radcliffe főszereplésével készült új filmváltozat.

2012.06.01
Nem tévedtem !
Megnéztem a filmet és nagyon jó lett! Igazi pszicho-thiller! Volt benne olyan rész, aminél megijedtem.
(ablakon a tenyérlenyomat) 
Nagyon jól megragadták a hangulatot, képileg tökéletesen visszaadták a nyomasztó környezetet és ködöt, mégis némi szabadsággal kibővítették a történetet ott, ahol szükség volt rá.

Stephen King: A búra alatt

Végre!!
King ismét magára (vagy rám ) talált.
A karácsonyra kapott könyvet tologattam, féltem, hogy ismét valami ímmel-ámmal írt könyv lesz. De nem, ez végre az igazi King!
Röviden?  Óriási sztori, jól kialakított karakterek, Kinghez képest értelmes, épkézláb befejezés.

Hosszabban...
Ami nehezíti: egyeseknek rémületes oldalszám, nekem inkább ijesztően sok szereplő.
Ehhez ugyan segítséget ad az elején, de nálam így is keveredést okoz.
Pl. Andrea vagy Andy   (Hiába, öregszem! )
Térkép is szerepel, bár azt kevéssé kell használni. (Ugyan a városka zokniformáját még nem fedeztem fel benne így sem, de nem is ez a lényeg)

Sokáig nem a búra a lényeg. És szerintem ebben rejlik King zsenialitása.
Kitalált egy extrém körülményt, és kiaknázza ennek szinte minden lehetőségét. Számol az éghajlat változatlanságával, a légszennyezéssel, még a napfény beesési szöge is benne rejlik az írásban.
A rengeteg szereplő, rengeteg karakter lehetőség. Épp ezért mindenféle karakter "él" a kisvárosban. Megalomán uralkodó típus, agydaganatos, agresszív fiú, igazság bajnokaként harcoló újságíró, akaratgyenge, behódoló taplnyalók, bevételhajszoló kereskedők, mindig másokkal törődő orvosok, az árral úszó vagy irányítást igénylő tinédzserek, erőszaktevők, de van benne leszokó vagy rászokó félben lévő drogos és számítógépes zsenik. No és persze egy/a  "hős". 
Ezzel egy teljes társadalom kritika fogalmazódik meg a  történetben, és bizony bármennyire is a pozitív oldalon foglalunk állást , el kell gondolkodnunk azon, mi hogyan cselekednénk, ha mi lennénk a "hangya a nagyító alatt".

Nem lőném le a poént, ezért álljon itt a fülszöveg:
Chester’s Mill békés kisváros. Ezt legfeljebb Dale Barbara, iraki veterán, most gyorséttermi szakács vonná kétségbe, aki összetűzésbe keveredett a városka legnagyobb hatalmú emberének a fiával és a barátaival. Szerencséje volt, mert a rendőrfőnök nem a befolyásos apának hitt, hanem neki. De Barbie tanult a történtekből: úgy dönt, továbbáll. Olyan sok a hasonló kisváros, és közepesen sült hamburgert készítő szakácsra mindenhol szükség van. Számításába egyetlen hiba csúszik – a Búra, amely váratlanul, a derült égből ereszkedik alá, és elvágja Chester’s Millt a külvilágtól. És ahogy az emberek lassan felfogják, hogy a láthatatlan, de nagyon is valóságos akadály ott van és ott marad, kiderül, hogy Chester’s Mill nem is olyan békés hely.

Stephen King felejthetetlen figurákat teremt ebben a regényében is. A város három tanácsosa, a helyi újság szerkesztő-tulajdonosa, két lelkész – egy férfi és egy nő –, a városi kórház személyzete, a rendőrség állománya mind fontos szerepet játszanak, ki jót, ki rosszat. És nincs mód elmenekülni a városból…


Kingre jellemző, hogy a legkisebb mellékszereplő köré is ír egy kis történetet, Itt a fogorvos volt (nekem) ilyen. Szinte semmi szerep, mégis egy kicsit megismertük.   Imádom ezt a stílust!


Sokan felróják Kingnek, hogy a végét elszúrta. Nincs igazuk.
Volt katarzis? Volt bizony! 
Valahogy be kellett fejeznie, de őt nem ez érdekelte. Kitalált egy helyzetet, kitalálta hogy ebben a helyzetben milyen karakter hogyan viselkedne, de a vége .... ?  Kit érdekel ? Valahogy megoldotta, hogy ne legyen befejezetlen. Vagy hogy ne lincseljék meg, mert megölte az összes szereplőt. Akinek ez nem jó, olvasson romatikus könyvet.

Állandó vesszőparipám a múlt és jelen idő váltogatása.
Nos King az ilyenfajta váltással is csak fokozta az érzést, amit (szerintem) ki akart váltani.
Mert jelen időben úgy írt, mintha ott járnánk a szereplők között, láthatatlanul, mintegy katasztrófa turistaként. A történet pedig múlt időben "mesélődik" el.

Ugyanakkor  meg kell mondjam, az író önmagához képest megszelidült (vagy megöregedett).
Alig volt a könyvben a szerzőre oly nagyon jellemző, mások által "horror"-nak titulált véres, néhol gyomorforgató jelenet. Nem hiányolom, mert ez így volt jó, ahogy volt és talán azok számára is emészthetővé vált, akiket visszatartott a (kétes) hírneve.
Akár még film is lehet belőle. Alig várom, mert igaz, hogy a film nem adja vissza leírásokat, de ez a történet abszolút filmre termett.

a könyvajánló is tetszik...
http://www.youtube.com/watch?v=JX2ipJpawhw

És jöjjön egy idézet:
".. ha egy gyerek ruhát adományoz annak, aki meztelen, máris nagy lépést tett a jó irányba"

Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa

Ha könnyebb téma lenne , akkor egy óra alatt elolvasható lenne.

A fülszöveg ellenére egészen másra számítottam.

Fülszöveg:


Jean-Louis Fournier Femina-díjas megrázó könyve a szerző két fogyatékkal született gyermekéről szól – történetüket az apa szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében írta meg. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon. Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell viselnünk. A Czeizel Endre előszavával megjelent mű világsiker, eddig több mint 25 nyelvre fordították le.




Azt hittem kapok néhány olyan apró történetet, mozzanatot, amin mosolyoghatunk, és ezzel talán közelebb kerülhetünk a szellemi fogyatékos emberekhez. Azt hittem, talán a MI hozzáállásukon változtat ez a könyv. Talán könnyebben megértjük őket és a szülőket. Talán megtanulunk velük beszélni, bánni, hogy ha az utcán vagy a szomszédban találkozunk egy fogyatékossal, akkor ne fordítsuk el az arcunkat, vagy ne süssük le a szemünket.

Most pedig úgy érzem, az íróhoz hasonló cipőben járó, azaz értelmi sérült gyereket nevelő szülők egy feloldozás félét kapnak.
Hogy nincsenek egyedül. Hogy a hasonló szülőknek is vannak a gyerekükkel kapcsolatosan rossz, gonosz, csúnya gondolataik.

DE! Tegye mindenki a szívére a kezét.....
Valóban nem akarjuk, hogy fogyatékos gyerekünk legyen.
De (mint a könyvben is megjeleik), a nem fogyatékos gyerekkel is lehet probléma. Letérhet a társadalom és a környezet által elvárt útról, lehet drogos, bűnöző, de lehet ártatlan áldozat is.
Ezért azt gondolom, mindenkinek a maga keresztjét kell hordania, azzal kell élnie, és csak az emberen múlik mit tud kihozni az egészből.

Bocs mindenkitől, aki az ellenkező oldalon áll ( hogy ragyogó, őszinte, mély ...stb), de nekem nem jött be.

James Frey: Millió apró darabban

Durva. Szókimondó. A folyamatos ismételgetésekkel nyomatékot ad.
Mégis annyira olvasható, annyira megrázó, és annyira igaz.
És mégsem az.

Fülszöveg:
Egy repülőgépen térsz magadhoz. Fogalmad sincs, honnan jöttél, vagy merre tartasz. Nincs emléked az elmúlt két hét eseményeiről. Kiverték a metszőfogaid, betörték az orrodat, az arcod feldagadt. Nincs csomagod, nincs pénzed, nincs állásod. A rendőrség három államban köröz. Tíz éve alkoholista, három éve drogos vagy. Most mit lépsz?



Mivel számomra sem mondott sokat a fülszöveg, röviden a sztori:
James,  a 10 éve drogfüggő, alkoholista és bűnöző 23 éves fiú egy rehabilitációs központban találja magát. Az itt töltött idő alatt elmeséli az élete történetét, szép lassan szembenéz az életének eddigi részével, célt határoz meg magának, s mivel ne tudja elfogadni az Anonim Alkoholisták által felállított szabályrendszert, így maga alakít ki magának egyet. Azt nem lehet tudni, hogy egyedül, pusztán akaraterővel ki lehet-e a lábalni a függőségből, de ő megpróbálja.

Érdekes volt a történet. Valahogy más szempontból közelítette meg a függőséget, mint az eddig általam olvasott könyvek. Mégis ez a könyv szerintem nem a függőknek lett írva, nem segít nekik kilábalni az ún. betegségből.
Valószínűleg a hétköznapi embereknek a mindennapi bánatán, depresszióján tud kicsit segíteni, ehhez nagyban hozzájárulnak a Weöres Sándor által fordított Tao idézetek.
Érdekes volt. hogy a könyv szerkezete is az "önvallomás" képét adta vissza, hiszen a párbeszédek nem lettek behúzva, gondolatjellel elválasztva.

Be kell valljam én is függő vagyok.(még ha az olvasástól el is tekintek)
Dohányzom. Ez a könyv rádöbbentett, hogy félek, hogy nem tudok leszokni, ezért félek megpróbálni.
Vajon ez tényleg így működik?


Egy gondolat:
"A szavak ugyanannyira igazak most, mint amikor először olvastam őket. Nem mondják meg, hogy mit tegyek, vagy hogyan éljek, vagy mit ne tegyek, vagy hogyan ne éljek, egyszerűen annyit mondanak, legyek az, aki és ami vagyok, engedjem, hogy  létezzen az élet és létezzek az életben."

Suzanne Collins: A kiválaszott

Hát ez is megvolt! ....

Alig vártam a harmadik részt, bár nem fűztem mérves reményeket hozzá. Tartottam tőle, hogy vagy elcsépelt lesz, vagy nem üti meg az elvárt szintet.

Egyik félelmem sem igazolódott be, s mégis más érzéseket keltett.

Nem pörgött annyira, mint az első rész, de még annyira sem, mint a második. Mondhatnám, szinte unalmasan indult.

Kattniss Peeta nélkül olyan volt, mint Harry Potter Ron és Hermione nélkül. Majdnem unalmas.

Mégis Collins kerekített egy egész jó történetet.

Ebben nem a viadal szerepelt a középpontban, s mégis valamilyen módon a harc, a háború, a túlélés.  

A történet érdekes befejezése a trilógiának. Érdekes elemek jelennek meg, mint az "agymosás", vagy a rengeteg különféle csapda. 

Ismét egy csomó etikai kérdést vet fel. Pl. Miért háborúzunk, vagy inkább kiért? Mekkora lehet az áldozatok és a megmentett emberek aránya? Vannak-e értékesebbek másoknál ?  Mi mindent lehet feláldozni? Milyen az élet a "győzelem" után? Hogyan dolgozzuk fel a veszteségeinket?

Egyébként alig várom a filmet. Újabb előzetes került fel a netre. :)

Ha ügyesek a filmkészítők, akkor középpontban a Viadal és annak látványelemei szerepelnek és csak halványan érinti a szerelmi háromszöget. Szerintem.

Végül, apróság ugyan, mégsem megyek el mellette: nagy szívfájdalmam - nem tudom kinek tudható be -, hogy egy rózsatövet hogyan lehet összekeverni a Kankalinnal, azaz Primulával...  

Fülszöveg:
Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.


De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.


Idézetek:
" ... istenáldotta tehetségünk van önmaguk elpusztításához"

" Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel"