Mégis annyira olvasható, annyira megrázó, és annyira igaz.
És mégsem az.
Fülszöveg:
Egy repülőgépen térsz magadhoz. Fogalmad sincs, honnan jöttél, vagy merre tartasz. Nincs emléked az elmúlt két hét eseményeiről. Kiverték a metszőfogaid, betörték az orrodat, az arcod feldagadt. Nincs csomagod, nincs pénzed, nincs állásod. A rendőrség három államban köröz. Tíz éve alkoholista, három éve drogos vagy. Most mit lépsz?
Mivel számomra sem mondott sokat a fülszöveg, röviden a sztori:
James, a 10 éve drogfüggő, alkoholista és bűnöző 23 éves fiú egy rehabilitációs központban találja magát. Az itt töltött idő alatt elmeséli az élete történetét, szép lassan szembenéz az életének eddigi részével, célt határoz meg magának, s mivel ne tudja elfogadni az Anonim Alkoholisták által felállított szabályrendszert, így maga alakít ki magának egyet. Azt nem lehet tudni, hogy egyedül, pusztán akaraterővel ki lehet-e a lábalni a függőségből, de ő megpróbálja.
Érdekes volt a történet. Valahogy más szempontból közelítette meg a függőséget, mint az eddig általam olvasott könyvek. Mégis ez a könyv szerintem nem a függőknek lett írva, nem segít nekik kilábalni az ún. betegségből.
Valószínűleg a hétköznapi embereknek a mindennapi bánatán, depresszióján tud kicsit segíteni, ehhez nagyban hozzájárulnak a Weöres Sándor által fordított Tao idézetek.
Érdekes volt. hogy a könyv szerkezete is az "önvallomás" képét adta vissza, hiszen a párbeszédek nem lettek behúzva, gondolatjellel elválasztva.
Be kell valljam én is függő vagyok.(még ha az olvasástól el is tekintek)
Dohányzom. Ez a könyv rádöbbentett, hogy félek, hogy nem tudok leszokni, ezért félek megpróbálni.
Vajon ez tényleg így működik?
Egy gondolat:
"A szavak ugyanannyira igazak most, mint amikor először olvastam őket. Nem mondják meg, hogy mit tegyek, vagy hogyan éljek, vagy mit ne tegyek, vagy hogyan ne éljek, egyszerűen annyit mondanak, legyek az, aki és ami vagyok, engedjem, hogy létezzen az élet és létezzek az életben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése