Pierre Lemaitre:Téboly

Sokáig tologattam...
Mindig elkezdtem olvasni, de nem kötött le.
( és mindig kezembe került egy másik könyv ami jobban izgatott )
Végre ez is sorra került. 
Eleinte úgy gondoltam : nyomasztó.
Utána azt gondoltam : érdekes, sodró lendületű.
Végül azt kell leírnom: egyszerű.
A karakterek olyan ... féloldalasak.
Sophie-ból szinte csak a tébolyultat kapjuk, majd hirtelen, csodával határos módon teljesen tiszta. Franz nekem túl mű. Nincs a tetteinek előzménye. (oka van, de nincs előzménye)
A sztori olyan... kiszámítható.
Igaz, a végére sikerült egy kis csavart beletenni, de ez sem igazán emelte az újraolvasható kategóriába.
Szerintem ezt jobban is meg lehetett volna írni, jobban kidolgozni.
Szerintem!

Mégis.....
Ajánlom azoknak, akik nem túl nagy várakozással állnak hozzá, mert egy gyors, könnyed olvasmány, ami kikapcsolt.


Fülszöveg: 

Sophie csinos, szép, fiatal és mindene megvan: szerető férj, remek állás, tágas lakás egy párizsi luxusbérházban. Ám egyre több nyugtalanító dolog történik vele: elhagyja a holmijait, melyek aztán a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő, mindent elfelejt és összezavar, úgy érzi, kezd megőrülni. A baljós események sűrűsödnek körülötte, az élete darabjaira hullik. Van-e valami köze az anyósa és a balesetben nyomorékká vált férje halálához? És ő követte el azokat a gyilkosságokat, amelyeknél minden ellene vall, de különös módon semmilyen emlékképe nincs róluk? Kétségbeesetten menekül városról városra a ránehezedő árnyak és a rendőrség elől, és egy új házasság révén akar új személyazonosságot szerezni magának. De valóban jó megoldást választott? Mit tud voltaképpen arról a férfiről, akivel összeköti az életét?



Az ördögi cselekményszövésű pszichothriller Hitchcock és Brian de Palma rémálomszerű filmjeit idézi. Letehetetlen.

Iain Banks: Darázsgyár

Mondhatnám, hogy se füle-se farka.

De el kell gondolkodni rajta, hisz biztosan nem véletlenül került be az 1001 könyv közé, melyet el kell olvasnod, mielőtt meghalsz. (1984)   Az 1001-es lista

Kettős érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Ahogyan megosztja az olvasókat világszerte.
A könyvön is két kritika szerepel:
A Time Out szerint "a kortárs brit irodalom egyik legkarakteresebb , legerőteljesebb és legmeghatározóbb személyisége", míg a The London Times szerint "egy rakás szemét" .
(Igaz, ez a kettő nem szöges ellentéte egymásnak)

Leginkább hosszan beszél a semmiről, mégis valahol lego-szerűen épül föl a történet kockáról kockára. Hosszú ideig nem tudtam eldönteni ki normális és ki nem az. - talán még most sem tudom biztosan.
Frank, a 16 éves lelkileg csökevényes fiú, aki felnőttként iszik, de gyerekként játszva tölti a mindennapjait?
Háborúzik kitalált ellenségekkel, s gyermeki módon mindent elnevez, mert akkor érzi magát biztonságban.
Vagy az apa, aki titkokat rejt a fia elől, aki nem beszél, nem nevel, nem figyel rá?
Esetleg az elmegyógyból szökött bátty, aki jó orvos lehetett volna, ha nem éri egy trauma?
Talán egyik sem normális. Vagy mindegyik az. Mert mi a normális ? Kinek mi ?
Sokan durvának, gyomorforgatónak tartják a képi ábrázolást. Szerintem semmi durva nem volt benne, még a gyilkosságok bemutatása, az ok-okozat és a kivitelezés módja is inkább "érdekes", mint durva.
A Darázsgyár - egy darázskínzó, "jóslásra alkalmas" szerkezet. 
A végén Banks bemutatja, hogy mindannyian egy ilyen "szerkezetben" vagyunk.
Így:
"Személyre szabott Gyárunkban botorkálva mindannyian azt hihetjük, hogy betévedtünk egy folyosóra, és hogy sorsunk egyszer s mindenkorra megpecsételődött.....de egyetlen szó, egyetlen pillantás, egyetlen apró tévedés, bármi elég lehet, hogy eltérítse, hogy teljesen megváltoztassa azt, ....

A végállomás mindannyiunk számára ugyanaz, de az oda vezető utazás - amely részben előre megszabott, részben mi választjuk - mindenkinek más és más, és menet közben is változik, ahogy élünk és növekedünk."


Szenzációs vagy beteges?
Nem tudom eldönteni.
Talán beteges, mégis mazochista módon tovább kell olvasni.


Fülszöveg:
„Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet – de egészen más és jóval alapvetőbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól –, egy évvel később pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettől vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem.”



Az apjával egy skót falucska mellett egyedül élő 16 éves Frank története bombaként robbant be a nyolcvanas évek brit irodalmi életébe. Egyes kritikusok kegyetlensége és naturális ábrázolásmódja miatt támadták A Darázsgyárat, mások az egekig magasztalták, és szerzőjében egy kivételes fantáziával, lenyűgöző stílusérzékkel megáldott új tehetséget láttak.


Iain Banks első regénye azóta is megosztja az olvasókat, de ennek ellenére a tekintélyes angol napilap, a The Independent szavazásán A Darázsgyárat a huszadik század 100 legjobb regénye közé választották.

És az elmaradhatatlan gondolatok:
"Életünk csupa jelkép. Minden, amit teszünk, része egy mintázatnak, amelybe nekünk is van némi beleszólásunk. Az erősek maguk csinálják a mintázatokat, és befolyással bírnak másokéra is, míg a gyengék útvonala előre ki van mérve. A gyengéké, a pecheseké és az ostobáké."

"Az embert könnyen felzaklatja, ha olyan jellemzést hallgat végig önmagáról, amelyet a legőszintébb és legnyomorultabb pillanataiban fogalmazott meg, mint ahogy az is kijózanító érzés, ha az ember meghallja, mire gondolt legreménytelibb és legelrugaszkodottabb pillanataiban."

Stéphane Servant:Tűzkeresztség

Sajnos ez nem tetszett annyira, mint a Soha, senkinek....
Az elején azt hittem, hogy egy fordulatos de tanulságos történet lesz.
Ehhez képest a szereplők elnagyoltak, már szinte sablonosak.
A főszereplő és a barátainak a stílusa szerintem nem elég "mai", nem a szkinhedekre vagy egyéb bandázós deviáns fiatalra jellemző.
Persze megható a maga módján a srác, Frédéric önmarcangolása, útkeresése, nagyanyjához való kötődése, felnőtté válása, mégsem nyert meg engem felnőttként, és épp azért nem hiszem hogy célba találna, hogy bármelyik eltévelyedett fiatalnak példa lehetne.

Az alcím alapján (Az ellenség bennünk van) többet vártam.
Bocs, Stéphan Servant....

Fülszöveg:
„Legszívesebben elhánynám magam, futásnak erednék, és eltűznék valahová messze erről a rohadt helyről, de nem lehet, tisztában vagyok vele, hogy miért vagyok itt: be akarok kerülni a Falkába. Be akarok kerülni: ezt mondja a karom, miközben felemelkedik, és az ujjam magától megnyomja a festékszórót. A festék a falra fröccsen. Megrajzolom a keresztemet. Az első keresztemet. Horogkereszt. Vérvörös. Lángvörös. Mint a pusztító tűz.”


Idézet:
"... a felnőttek sosem bírják ki, hogy ne vegyenek végső búcsút a másiktól. Szükségük van rá, mint valami utolsó sorra, utolsó vesszőre, utolsó szóra a mondatvégi pont előtt.
Egy végső elköszönésre, hogy még egy utolsó emléket fabrikáljanak maguknak. Hogy mintegy késleltessék a bánatot. "

Charles Portis: A félszemű

Úgy került e kezembe, hogy megláttam a könyvtárban.
Megtetszett. Aztán kiderült, hogy megint egy filmet előztem be ezzel a könyvvel. A tetejében ez a könyv nekem egy molyos kihívásra is tökéletes lesz, mert az eredeti kiadása a születési évemben történt :)   ( Igen, tudom hogy öreg vagyok. Már csak azt nem értem hogy ha olyan nagyszerű könyv, akkor a magyar fordításra vajon miért kellett ennyi idő? )

Nos, el kell ismernem, nem hosszú regény, nekem mégis sokáig tartott. (majd egy hétig olvastam ezt a 198 oldalt)
Valószínűleg dekoncentrált lehettem, mert bizony nekem nem tetszett annyira, mint (szinte) mindenkinek.
Egyszerű nyelvezete és története miatt el tudom képzelni egy amerikai kötelező olvasmányként, valahogy úgy, mint idehaza a suliban a Pál utcai fiúkat... Nem, abban van rengeteg erkölcsi tanulság. Inkább a Kincskereső Kisködmön-t. Ha a gyereknek meg akarjuk mutatni a korabeli Amerikát, a bűnözést-bűnüldözést, a nők és gyerekek "hátrányos", elnyomott helyzetét... nos erre igazán jó a történet.
Mattie karakán személyisége akár példaként szolgálhat a felnövekvő ifjűságnak, de a többi szereplő nem tisztán jó vagy rossz, és ezzel kicsit életszerű, de közel sem példa értékű.
Ugyanakkor nem túl pörgős a cselekménye,
Hát nekem ennyi volt csak.   Viszont várom a filmet, hátha többet ad.


Fülszöveg:
A tizennégy esztendős Mattie Ross apjával aljas gyilkos végez az arkansasi Fort Smithben: megfosztja életétől, lovától és 150 dollárjától. Mattie felkerekedik, hogy megbosszulja apja halálát. Felfogadja a környék legkomiszabb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt, és együtt indulnak az Indiánvidéken garázdálkodó gyilkos üldözésére.