2012. február 3., péntek

Charles Portis: A félszemű

Úgy került e kezembe, hogy megláttam a könyvtárban.
Megtetszett. Aztán kiderült, hogy megint egy filmet előztem be ezzel a könyvvel. A tetejében ez a könyv nekem egy molyos kihívásra is tökéletes lesz, mert az eredeti kiadása a születési évemben történt :)   ( Igen, tudom hogy öreg vagyok. Már csak azt nem értem hogy ha olyan nagyszerű könyv, akkor a magyar fordításra vajon miért kellett ennyi idő? )

Nos, el kell ismernem, nem hosszú regény, nekem mégis sokáig tartott. (majd egy hétig olvastam ezt a 198 oldalt)
Valószínűleg dekoncentrált lehettem, mert bizony nekem nem tetszett annyira, mint (szinte) mindenkinek.
Egyszerű nyelvezete és története miatt el tudom képzelni egy amerikai kötelező olvasmányként, valahogy úgy, mint idehaza a suliban a Pál utcai fiúkat... Nem, abban van rengeteg erkölcsi tanulság. Inkább a Kincskereső Kisködmön-t. Ha a gyereknek meg akarjuk mutatni a korabeli Amerikát, a bűnözést-bűnüldözést, a nők és gyerekek "hátrányos", elnyomott helyzetét... nos erre igazán jó a történet.
Mattie karakán személyisége akár példaként szolgálhat a felnövekvő ifjűságnak, de a többi szereplő nem tisztán jó vagy rossz, és ezzel kicsit életszerű, de közel sem példa értékű.
Ugyanakkor nem túl pörgős a cselekménye,
Hát nekem ennyi volt csak.   Viszont várom a filmet, hátha többet ad.


Fülszöveg:
A tizennégy esztendős Mattie Ross apjával aljas gyilkos végez az arkansasi Fort Smithben: megfosztja életétől, lovától és 150 dollárjától. Mattie felkerekedik, hogy megbosszulja apja halálát. Felfogadja a környék legkomiszabb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt, és együtt indulnak az Indiánvidéken garázdálkodó gyilkos üldözésére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése