Így került ez a Szilvási is hozzám.
Régen - valamikor a múlt században :) - olvastam több Szilvásit. Akkor és ott jó volt, de nem éreztem ingert az újraolvasásra. Igaz, emlékszem is a történeteire.
Viszont ezt a könyvét még nem olvastam.
Tudom, sokak lenézik az írót, számukra Szilvási a szocialista ponyva egyik képviselője. Nos, engem sosem zavart mit gondolnak mások. Engem nem rettent meg ez a két szó. (szocialista, ponyva).
Mert mi is a ponyva? Nagy példányszámban készült, mindenki számára olvasható. - ezzel nincs baj.
Szocializmus? Abba születtem, így maximum nosztalgiázhatok...
Ez a könyv mégis más volt.
Valójában nem annyira a szereplők, mint inkább a helyzet az, ami élményt okozott.
A történet a II.világháború végén kezdődik, és egy évet ölel fel, egy olyan huszonéves fiú szemszögéből, aki keresi a helyét. Különös jellemfejlődésen megy keresztül, a "szűz" idealistából, aki számon kéri apja tanítását, korábbi elveit, egy realista ifjú lesz, aki tagja a megújuló országnak, társadalomnak.Belátja, hogy teng-leng, de eddig vagy utasításokat, parancsokat hajtott végre, vagy a barátai "rángatták" bele helyzetekbe. Nem volt szüksége az "önálló" gondolkodásra.
"Magamtól semmit sem csinálok.Erők hatnak körülöttem, és hol az egyiknek, hol a másiknak engedelmeskedem.Kényelmes így, telik közben az idő, éltnek is nevezhető létezésem.... de én tudom, hogy vállalkoznom kellene valamire,ami arányban lenne velem, csak azt nem tudom, mi legyen az. Mintha önszántamból dugtam volna kalodába a kezem-lában, és kényelmes ez a kaloda, mintha kipárnázták volna, ne törje se a csuklóm, se a bokám, éppen csak arra szolgáljon, hogy ne mozoghassak."
Természetesen belesodródik nem várt helyzetekbe, de ez szükséges ahhoz, hogy "felnőjön". Sokáig kívülállóként néz mindent, "mozizik" , szinte belefásul a körötte lévő nyomor és nélkülözés látásába, mégis végül megérez valamit, rájön, mit kell tennie.
Tetszett az apai hasonlat Kristóf és a szilicium között:
" Mindig kötődik valamihez. ... csak akkor hasznos, ha ötvözetek alakjában alkalmazzák, ... Valamihez kötődnie kell, hogy kiadja az értékét. Ha volna értelme, hogy egyedül létezzen. a természetben előfordulna magában is. De csak úgy van értelme a létezésének, ha valahová kapcsolódik."
A történet egy olyan képet festett elém a háború utáni országról, érzésekről, amit az író láthatott, átélhetett, én viszont csak tanultam. Mégis ábrázolásmódja alapján ott éreztem magam a Széll Kálmán téren (ha korábban olvasom, lehet, nem is tudom, hol van az :) ), vagy Angyalföldön.
És sajnos nem tudok elmenni a politikai ábrázolás mellett sem.
Olvasás közben furcsa érzések keltek bennem ... mintha a mai Magyarországról olvasnék...
"... ahol a tőke uralkodik, a tőke szabja meg a demokrácia mélységét és kiterjedését is."
"Kitört a háború, tízezer ember közül ezer lelkesedett és kilencezer megint befogta a pofáját, sunyítva várta hogy nyakába vessék az istrángot. ...Tízezerből kilencezer behúzza fülét farkát, ha erőszakot lát, ezer meg örömest csatlakozik az erőszakhoz."
Úgy tűnik Szilvási még mindig elragad, a története megfog és nem ereszt, amíg végig nem olvasom.
Lehetne mondani, hogy szentimentalizmus a részemről .... Mégis úgy gondolom, hogy ha újraolvasnám a 30 évvel ezelőtt olvasott könyveit, újra kapnék tőle valamit. Nem azt, amit akkor ... mást, talán többet.
És igen, lehet hogy a ponyva nekem való, hisz mindenki számára fogyasztható, és igen, a régi Budapest ábrázolása nosztalgiát keltett bennem.
Fülszöveg:
A szerzőnek ez a regénye 1945-46 telén játszódik a háború utáni infláció egyre fokozódó tombolása idején. A regény főszereplője a húszéves Molnár Kristóf műegyetemi hallgató, aki amerikai fogságból tér haza s próbál talajt fogni a körülötte kavargó világban, próbálja célját lelni életének. Fortyogó kráter körülötte az élet, az éhség és az országos nyomor változásért kiált, és Kristóf különféle erők metszéspontjában ismeri meg a dolgozó kisemberek életét éppúgy, mint a felső tízezer irreális jólétét, bepillantást nyer az egymással viaskodó politikai erők küzdelmeibe, magas régiókban egymást keresztező politikai szándékokba és a külvárosok egyszerű élni akarásába. Fehér izzásig hevülő szerelem egy bankár lányával, Barbarával, éjszakai verekedés vetkőztetők bandájával, leszámolás egy lánykereskedő bűnszövetkezettel, titokzatos autóút Bécsbe hatvanezer dollár miatt, az élet produkálta feszültebbnél feszültebb események alakítják ennek a fiúnak a kétségek között őrlődő jellemét, rádöbbentve, hogy az élet és a kibontakozás legfőbb hajtóereje az új Magyarország megformálásáért vívott harc, amelyben minden embernek előbb-utóbb állást kell foglalnia, tettekre kell szánnia magát. A mindvégig izgalmasan pergő regény egyaránt szól azokhoz, akik szenvedően-cselekvően élték át ezt az időt, s azokhoz, akik számára ezek az események már „csak” történelmet jelentenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése