A fülszöveg alapján katasztrófa regény lehetne, ha van ilyen...
A korábbi kettő regénnyel ellentétben ez nem annyira tetszett. Mondhatnám, szokatlanul gyenge volt.
Az alapötlet jó, de valahogy a szálak nem szövődnek, mintha párhuzamosan futnának egymás mellett.Van egy feleség, aki terhes, van egy férj, aki fél, van egy nővér, aki vallási fanatikus, és kb ennyi. A többiek mellékszereplők.
Kidolgozatlannak tűnnek a szereplők és a történet is.
A házaspár összetartozása "laza",csak úgy vannak egymás mellett.
Ez az érzés a kezdetektől van, nem a sugárzásos szituáció miatt.
A környezet csak akkor jelenik meg, amikor megváltozik a házaspárhoz való hozzáállásuk.- bár nem tudjuk , mi változott meg.
Nos a nővér, Myra megjelenése volt a csúcspont, a megszállott igehirdetésével, nos, ekkor le akartam tenni a könyvet.
Persze volt, ami tetszett, pl. hogy Barney a látásromlása ellenére szobrot alkot, és Keyes az alkotás segítségével súlyosbítja a férfi őrület felé mutató gondolatait. Szinte látom magam előtt a szoborcsoportot.
Itt is találtam néhány jó gondolatot:
"De nem különböző értékűek-e a napok - amiket elpocsékoltunk, vagy amiken valami nagy dolgot hajtottunk végre? Lehet-e azt állítani, hogy ezek ugyanannyit érnek? Minden perc ugyanannyit ér, akármit is kezdett vele az ember? Vagy csak az átlagérték számít? Amikor Picasso befejezett egy remekművet, az a nap ugyanannyit ér, mint amikor egy munkás összegereblyézte a lehullott faleveleket?
Amikor az ember tizenhét éves, a napok nem tűnnek olyan értékesnek, mint amikor megöregszik , s közel a halál. Az ember vagyont áldozna azért - pedig azelőtt könnyen herdálta -, hogy néhány hetet visszanyerjen az élettől a legvégén."
"Még csak kezdő gyülölő.Sokszor még nehezére esik, de annyit már megtanult, hogy ezáltal enyhül a fájdalom, ezért segít, mikor az ember káromkodva földhöz vágja a kalapácsot, ha rávert az ujjára. ...
A válasz nem az, hogy utálja önmagát, hanem hogy kifelé fordítsa az utálatát.Találjon valakit, akit gyűlölhet."
Fülszöveg:
Amikor Barney Stark és felesége, Karen házának kapujában megjelentek a Sugárbiztonsági Szolgálat emberei, hogy mindent és mindenkit átvizsgáljanak, még azt hitték, hogy múló kellemetlenség az egész. Végtére Barney, a National Motors tervezője nem dolgozik rádioaktív anyaggal, Karen pedig naphosszat otthon van és arról álmodozik, hogy végre gyerekük lesz. A National Motorsnál apró baleset történt csak. Egyetlen ember kapott sugárfertőzést: Max Prager, aki Barneyt szokta kocsiján bevinni a Központba. Rajta jelentkeztek először a tünetek. Aztán Barneyn. Aztán Karenen. A házukon. A szomszéd kutyáján. És ki tudja még hol, mi mindenen. A fertőzéshez elég egyetlen érintés! Michigan város felbolydul. A beteg házaspárt megpróbálják elűzni, ám ők maradnak. A kártérítésre várnak – és a gyerekre, aki épp a baleset előtt fogant. A világhírű szerző új regénye hátborzongató hitelességgel mutatja be testek és lelkek roncsolódását. A katasztrófát, amelynek elindítója a sugárzás, továbbvivője azonban a félelem, a gyűlölet. Megszülethet-e ebből egy új élet? S ha igen, ép lesz-e? Vagy csupán szörnyű torzó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése