2012. július 1., vasárnap

Simon Tamás: Vérmacska, avagy Alfi világuralomra tör

Mindenki oda van érte, ezért én sem hagyhattam ki.
Lehet hogy megint velem van a baj, de sajnos nem tetszett.
Nekem sok volt.
Eleinte szórakoztatott a trágárság, az elénk tartott görbe tükör- hogyan is láthatnak minket a macskák, a bunkóság,az (ön)irónia.
Tetszenek a "tulajdonnevek"- bár hajaz a retro mese Simabőrűjére, tetszik hogy mindennapi a nyelvezete, a hasonlatai. Eleinte élveztem a helyzeteket, ( bár a Ni csak, ki beszél-re emlékeztet), a se veled,se nélküled kapcsolatot, ahogy Szőri és Alfi évődnek egymással.
Viszont a felénél nézegetni kezdtem, mennyi van még (ez ugye nem egy jó könyv jellemzője) Reméltem hogy jön valami fordulat, talán Kislófasz megjelenése adhatott volna némi újdonságot, vagy történést, de nem... nem történt semmi számottevő.
Végigolvastam, mert így tisztességes, de nem nyerte el a tetszésemet.
Pontosabban ahonnan indult, a blog, az valószínűleg tetszene.
Naponta vagy alkalmanként egy-egy bejegyzés olvasható, sőt mosolyfakasztó lehet, üdítően hathat, de így könyv formátumban, ahol semmi igazi történés nincs, viszont terhel a sok (ál)gyűlelet, nyegleség, bunkóság, szabadszájúság ... nekem sok volt.
Bocs Alfi, lehet hogy a  blogon beállok a rajongóid közé, de szerintem maradj is ott.

Fülszöveg:
Alfium: a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy macskával és rászabadult a világra. „Szőrös ma azt mondta, hogy egy-két dolog meg fog változni, például lenyugtatólövedékez, vagy elad szervkereskedőknek Üzbegisztánba, a szőrömből pedig kesztyűt csinál. Szerinte teljesen retardált vagyok és esély sincs arra, hogy valaha normális leszek, úgyhogy neki is álltam szépen, módszeresen körbepisálni a házat… Mondjuk, ha rend lesz és fegyelem mostantól, akkor nem kell eladnia, mert elmegyek magamtól, esetleg olyasféle változások lesznek, hogy kikaparom a szemét, rászúrom a fogamra és azzal törölgetem a seggem. Mit képzel már?” Tényleg, mit képzel Szőri, ez a balfék? Mert hogy Alfi, ez a két fröccsért kapott szőrgombóc mit képzel, arról igen részletes és cizellált képet kapunk a naplójából. Kezdve azzal, hogy ő maga az Atyaúristen, ősrobbanással, káosszal, macskarmaggeddonnal egyetemben. Alfium: úgy hat, mint a morfium. Függeni fogsz! Légy alfinista, különben kurva világ lesz!

Idézet helyett részlet:
"Mondom, jó cica leszek egy percig, ha megpróbálsz normális lenni életed hátralévő részében, de kiegyeztünk döntetlenben, tehát marad minden a régiben, és természetesen nem úsztam meg az unalmas, ámde szar történetet, miszerint a Kispál és a Borz volt a kedvence, és most vége van, és most mi lesz a világgal, és egyébként is, minden emléke ahhoz fűződik, és elvették tőle azon kevés dolog közül az egyiket, amit tiszta szívéből szeretett, és láttam, hogy már könnyezik, mondom, legalább próbálj meg úgy viselkedni, mintha férfi lennél, hát majd hallgatod őket cédén, na, akkor megint sikítozott, hogy az nem olyan, meg ott lenni milyen jó, meg ott lett szerelmes egyszer a koncertjükön, mondom, teljesen mindegy, mert minden elmúlik egyszer, ennyi idősen lehetne már ennyi eszed, te ostoba köcsög, mert ha minden örökké tartana, akkor az idők végezetéig szenvednél a magánytól, így pedig még csak maximum 40 évig. Azt mondta, hogy én aztán nagyon fel tudom dobni az ember hangulatát, kissé pikírten megérdeklődtem ekkor tőle, hogy miért kicsit szomorkás a hangulatod máma?, erre elküldött a zivataros picsába, hogy más lelkét gyalázzam, ne az övét."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése