Mintha összekevertem volna 4-5 könyv lapjait. Mondének (vagy muglik?) megfűszerezve Voldemorttal, upsz. inkább Valentine-nal, vámpírok és vérfarkasok (Twilight?), szerelmi háromszög (Katniss?), mindez gyenge karakterekkel...
Nem kedveltem meg senkit, nem szurkoltam senkinek, nem éltem bele magam a történetbe, szinte kötelességből elolvastam. És ennek három oka van.
1. A kollegáim mind oda voltak tőle
2.Moziban most játsszák.
3. 90% a MOLYon.
90% ????
Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése