Ben Elton: Vakvilág

Nehéz volt eldöntenem hogy ironikus vagy valóságos, hogy szeretem vagy gyűlölöm, hogy vonz vagy taszít. Mert kicsit mindegyik.

Visszataszít az önmutogatás, a társadalom által elvárt szabadosság és vonz a lázadó visszafogottság.
Mert ez már Orwell-ien túlzó. 
Ironikus lenne, ha nem a saját blogomban írnám, ha nem tennénk mindent közzé, és nem akarnánk, hogy mások osztozzanak minden örömünkben, bánatunkban (lsd. arcoskönyv), ha nem vágynánk mindannyian a népszerűségre.(pl.tehetség/telen/ kutató műsorok)
De (hál'sten) nem is valóságos. Még nem.

De erre vigyáznunk kell.
Neked. Nekem. Mindenkinek.

A történet nagyon elgondolkodtató.Persze csak azoknak, akik tudnak még olvasni. :)

Fülszöveg:
Képzelj el egy világot, ahol mindenki mindent tud mindenkiről. Ahol a „megosztás” mindenekfeletti érték, és a magánélet veszélyes perverziónak számít. A vakhit és a tudatlanság legsötétebb világát, ahol a kizárólagos szórakozás a szex és a mások életében való vájkálás. Ahol a magánszféra bűn. Itt nem lehet titkod!
Traffordnak viszont voltak titkai. Vágyott arra, hogy megtartson valamit saját magának, mert semmi sem lehet nagyszerűbb, merészebb, eredetibb és veszélyesebben erotikus, mint a titkok. A maga korlátozott lehetőségeivel szembefordult a rendszerrel. De győzhet-e a vakhit világában az értelem?