Fájdalmas az elgondolás, hogy a lányom nem jön haza.
Fájdalmas a szülők oda nem figyelése.
Fájdalmas a gyerekek "életlátása"
De a legfájdalmasabb ez a könyv.
Olyan jó is lehetett volna... de nem, itt anya vergődik, nyöszörög, siránkozik.
Ha ezt Picoult írta volna meg, akkor jó lett volna. (Bocs Jane Shemilt!)
Ugyanakkor a történés valós lehet.
Egy drogprevenciós előadáson egy Anya mesélt a lánya drogozásáról és arról hogyan jutottak idáig.
Senki nem ítélkezhet felettük, amíg nem volt ebben a cipőben.
És ne legyen senki hasonló cipőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése