Justin Hitchcock, a jóképű, ámde morózus, amerikai művészettörténész még nem lábalt ki a válása okozta sokkból; kiábrándultan és depressziósan éli napjait. Dublinban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, és csak vérátömlesztéssel sikerül megmenteni az életét, de még így is elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját... Amikor Joyce magához tér, úgy érzi, mintha valaki a testébe költözött volna: más álmait álmodja, más emlékeire emlékszik, és ez a különös idegen segít neki abban is, hogy túljusson saját fájdalmán. Gyökeresen megváltoztat maga körül mindent, idős édesapjához költözik, és már csak abban biztos, hogy megmagyarázhatatlan lelki kapocs köti össze az ismeretlen férfival. De vajon hogyan jut Justin nyomára, hogy megköszönje neki az életét? Cecelia Ahern ötödik regénye ismét bővelkedik meglepő fordulatokban.
Véleményem: kettős
Majdnem Romana. (Bocs mindenkitől, de az nem jön be)
Végigkergetik (vagy inkább kerülgetik) egymást a könyvön, mígnem.... Romana :(
De a 76 éves fatert nagyon bírtam. Ahol belekavarodott a sztoriba, ott hanosan röhögtem. Mondjuk elég ciki a tömegközlekedésen vagy a strandon egyedül röhögni.... de ez van.
Az írónő inkább vele írhatna egy szórakoztató történetet.:)
Az nagyon ütős lenne, szinte látom magam előtt, amint a nagypapa 76 évesen "kiszabadul" a "civilizációba" és ott mindenféel történik vele.
Szia! Látom nem csak nekem tetszett az apa figurája, hát én azt hittem meghalok a nevetéstől. Baromi jó kis karakter:)
VálaszTörlésÉn is imádtam az öreget! Belőle több is jöhetett volna még :)
VálaszTörlés