Ez a lista nekem szinte olyan, hogy addig nem hallhatok meg, míg mindet el nem olvastam.
Azt hittem velem van a baj, amíg Netelka értékelését nem olvastam a Molyon. Addig csupa pozitív, csupa ötcsillagos, ötösre "osztályozott" értékelést olvastam.
Megnyugodtam.
Mert bizony nehezen ment az olvasás. Nem tudtam beleélni magam a történetbe.
Igen, sok helyen érzem amit nekem Ottlik meg akart mutatni, de a történet nem fogott meg. Medvét kedveltem, Bébét kevésbé.
A fele könyvet nem értettem... ( mi az az elefes - nem lehet a lóf.. a seggedbe !! ) - de ez lehet az én bajom.
Amit érzek a regény kapcsán, nem lehet, vagy csak tőmondatokba lehet foglalni:
Elválni. Idegen. Ismeretlen. Barát. Behódolni. Beállni a sorba. Túlélni. Ellenkezni. Megmutatni. Beilleszkedni. Megérteni. Másnak lenni. Másképp élni. Nem minden áron. Embernek maradni. Embernek lenni.
S talán ennyi lett volna csak a mondandója: embernek lenni (maradni), nem mindenáron beilleszkedni, behódolni, sodródni.
DE volt néhány mondata, ami megfogott, amin töprengtem...
"Engem is megvertek. ... Egytől egyig valamennyien beletörtünk az engedelmességbe. ... soha többet nem beszéltünk erről. Nem azért, mert szégyelltük magunkat vagy szégyelltük a világ szerkezetét, hanem azért, mert már nem volt érdekes, és nem tartottuk fontosnak. Mindez végül semmivé vált és éppen azért vélt semmivé, hogy ne kelljen soha többé beszélni se róla.Csak azokról a sokkal fontosabb dolgokról, amelyek lassan-lassan szétfoszlatták, szétrontották, semmivé mállasztották mindezt."
"Engem pedig nem az bántott,hogy darabokra tépi a kockás füzetünket....Az bántott hogy igaza van: hogy úgyis mindegy.Már egyikünk sem tudná folytatni, amit valaha megkezdtünk"
"Lehet mélyebbre esni a földnél."
"..a világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt,ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig "
Tetszett ez is:
"Szinte kívánsiság volt bennem, hogy mi lesz, olyan bizonyosra vettem a változást, a fordulatot; mert lelkem mélyén ismertem jól annak a lágyan hullámzó, sodródó mozgásnak a rejtett törvényeit, ami a létezésemet hordozta"
"Három napig madarat lehetett volna fogatni velem akkor este az étteremben"
A hivatalos fülszöveg:
Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.
De, az bizony lóf@sz a seggedbe.:)
VálaszTörlés