Suzanne Collins: Futótűz

Tudtam, a fene egye meg ... tudtam, hogy nem kellene elolvasni. De megint nem bírtam magammal. Most meg ehetem a kefét, hogy mikor vehetem kézbe a harmadik részt.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Ugyanakkor kevésbé pörög. Aránylag hosszan éljük a főszereplőkkel a mindennapokat, az igazi pörgés a könyv közepén kezdődik.
Mégis kicsit "lájtosabb", mint a korábbi.
Kevésbé főszereplő az Aréna, és a harcosok és ezt sajnálom.
Viszont a végére felizgat, kíváncsivá tesz, eléri, hogy akarjam a harmadik részt is, még akkor is ha a következő sztori egy részét "sejtem"
Katnisst továbbra is kedvelem, bár kicsit olyan , mint Harry Potter, aki a barátok és támogatók nélkül kevésbé lenne értékes. Egyre jobban megkedvelem a csendes, "háttértáncos" Peetát és nem értem a lány miért hezitál a két fiú között.


Fülszöveg:
A Kapitólium dühös.


A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.


És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.


A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

Suzanne Collins:Az éhezők viadala

Hűűűha........... Azta!!!!
Nem jutok szóhoz...

Oly sokáig kerülgettem,,, mert nem tetszik a könyv borítója.
Végül kézbe vettem ..... és le se tettem, amíg ki nem olvastam.
Még szerencse, hogy hétvége van.
Szenzációs volt!  ( Lehet hogy nekem csak a disztópia való? )
Megint egy könyv, ami megfogott ée el sem engedett.
Nagyon jó a sztori ... kicsit menekülő ember feeling, de nem baj, mert annak már vagy 25 éve....
Kicsit benne van a napjainkban látható "valóságshow" , no és persze az is, hogy hogyan irányítják ezeket.
A karakterek jól megírtak, a sztori is úgy tekeredik, hogy ne kelljen meggyűlölnöm a főszereplőket.
Egy másodperc nyugtom nem volt, izgalmasan egyensúlyban tartja a történet több szálát.

Sajnos trilógia...  Dehogy sajnos, csak nem tudom, hogy tudja -e fokozni vagy legalább szinten tartani azt, amit elkezdett.

És jön a mozi is hozzá... egy kis kedvcsináló...
http://www.youtube.com/watch?v=eAWODq_dMFI&feature=related
Több verzió is van a neten.... érdemes belepillantani ezekbe is.
http://www.youtube.com/watch?v=eK_VQgy1FLM&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=oq7_zFVTIoU&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=uwf4Bj4Wi44&feature=related

Na és a fülszöveg:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.


A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.


Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül.

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez

Nem értem, miért nem olvastam ezt el eddig…. És nem tudom, hogy valaha ismét kézbe veszem-e.


Szomorú és vidám, optimista, de többször pesszimista, jing és jang  :) egyszerre férfi és női szemléletű, ugyanakkor mégis inkább feminim, de mi más is lehetne 1975-ben ? Olyan könyv, amely mellett nem mehet el senki közömbösen. Vagy nagyon szeretjük ( átérezzük, esetleg emlékszünk a titkos vagy titkolt gondolatokra, érzésekre ) vagy utáljuk (érthetetlennek tartjuk, megvetjük a gondolatait)

Nem mondom, hogy kötelező olvasmánnyá tenném, de mindenkinek a kezébe adnám, aki akar, aki nem akar gyereket, és akinek már van gyereke.

Mert hiába tagadjuk, a könyv első felében Fallaci által felsorolt kétségek, ingadozások mindannyiunkban ott voltak, legyünk akár anyák, akár apák.


Fülszöveg:
„Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből” – kezdi születendő gyermekéhez intézett monológját Fallaci önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. A felfedezés nyomán ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne: Mi a szeretet? Mit ér a család? Mely pillanatban kezdődik az emberi élet? Férfinak jobb-e születni vagy nőnek? Hogyan egyeztethető össze egy nő életében a hivatás és a gyermekvállalás? S mind közül a legfontosabb: vajon van-e joga rákényszeríteni akaratát az éppen csak megfogant lényre? Kegyetlen őszinteséggel faggatja önmagát, gyengeségeit sem szégyelli, kétségbeesését sem titkolja, de minden sorát az élet szeretete hatja át.




A női és általában az emberi lét nagy kérdéseit feszegető, mégis rendkívül olvasmányos mű évtizedek óta őrzi népszerűségét. Első megjelenése, az 1970-es évek óta mit sem veszített aktualitásából, frissességéből. A szöveget a legújabb olasz kiadáshoz igazított fordításban adjuk közre.


Oriana Fallaci Firenzében született 1929-ben. Újságíróként rengeteg híres személyiséggel, politikussal, művésszel készített interjút. Regényeit, riportkönyveit számos nyelvre lefordították. A magyar olvasók többek között a Ha meghal a Nap, a Pénelopé a háborúban és az Insallah című könyvek révén ismerhették meg. Szenvedélyes állásfoglalásai többször is nagy vitát váltottak ki. Élete utolsó éveit az Egyesült Államokban töltötte. 2006-ban hunyt el szülővárosában.


Néhány idézet: (bár szinte az egész könyvet kiírhatnám ide...)

"az, amit egy férfi és egy nő közötti szerelemnek hívnak, nem más, mint egy évszak. És a szerelem szárba szökkenésekor ez az évszak a virágzás ünnepe, a szerelem hervadásakor viszont már csak egy csomó rothadt levél."

"Csak az tudja igazán értékelni az élet szépségét, és csak az tud jóízűt nevetni, aki valaha sokat sírt. Sírni könnyű, nevetni nehéz."

"Az ember csak úgy számíthat mások megbecsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában."

"A szívnek és az értelemnek nincs neme.És a magatartásnak sincs. Ha lesz szíved és hozzá értelmed, látni fogod, hogy én nem állok be azok közé, akik arra akarnak kényszeríteni, hogy így vagy úgy élj, szerint, hogy férfi vagy-e vagy nő. "

"Már az is veszélyt hord magában, hogy világra jövünk.Annak a veszélyét, hogy később megbánhatjuk."

"Egy férfi nem esik teherbe, és...erről jut eszembe, szerinted ez előny vagy hátrány? Tegnapig úgy véltem, előny, sőt kiváltság. Ma már hátránynak érzem."

John Ajvide Lindqvist : Hívj be!

A könyv borítója kiváló. A könyv címe kiváló.
De nagyon régen olvastam ilyen sokáig egy könyvet. :(
A történet szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem.
Felkavar. Nem is jó szó ez….
Sokkal sötétebb, sokkal rémisztőbb, sokkal gyomorforgatóbb, és mégis sokkal realistább…

Sok témát feszeget, nem fejti ki, nem mond véleményt, de megpendíti.(Pl.drogozás, alkoholizmus, pedofília, nemi erőszak) Mégis inkább a társadalom ábrázolása a legszembetűnőbb.
Látványos a helyszín, szinte látom a lepusztult svéd városrészt, szinte a szomszédomnak tartom a szereplőket. Bántóan élethű a karakterek és a környezet ábrázolása.
De nem értem, miért vámpíros könyvnek adják, amikor csak érintette a vámpírtémát. Azt sem a megszokott módon. Például a vámpír nemtelen. Eli vagy Elias?

Számomra mást mond a történet. Felszínesen a tinédzserek lázadókorszakáról, a különcködésről, a kiközösítésről, a kegyetlenkedésről, a meghunyászkodásról szól. Mélyebben, mindezek mögött leginkább átüt a MAGÁNY. Mert mindenki magányos a regényben.
A főszereplő kiközösített fiú, a vámpír, az anya, a pedofil, a szipus srác, az alkesz, a pultos nő…. Elszomorító, de ha körülnézek, ilyenek vagyunk valóban.
Ilyenek vagyunk valóban?

Ha ezt elolvassuk, megpróbálunk változni, változtatni?

Lindqvist is köztünk él, ismer minket, mert egy ponton le is írja, hogy inkább hiszünk a spontán égésben, mint a vámpírok létezésében, holott egyiknek sincs kézzelfogható, tudományos bizonyítéka. Talán mert könnyebb az egyiket elhinni.

Durva képeket fest elénk, gyomor kell hozzá.
Gyengébb idegzetűek itt álljanak meg az olvasásban

**** --------------- ****

A sósavval leöntött „szörny” arcának ecsetelése, a szem kiszúrása, a nemi erőszak, a sokkos fiú cselekedete,…. Brrrr…. Nem vagyok egy széplelkű, romantikus alkat, de bizonyos részeket olvasva letettem, mert émelyítő, gyomorforgató volt.

**** --------------- ****

Köszönöm, elolvastam, de nem kérem többször. Lehet hogy túl optimistán élek, de ez a sötétség megvisel, frusztrál, rám nyomja a bélyegét.
Jöjjön egy-két idézet:
"A szerelem azt jelenti, hogy életünket egy másik ember lába elé helyezzük, és manapság senki képességeiből nem futja erre."

"Így megy ez. Mindig is így volt. Mindenki csak önmagával törődik. Semmi egyebet nem hallani, mint hogy „az én boldogságom”, „az én karrierem”. A szerelem azt jelenti, hogy életünket egy másik ember lába elé helyezzük, és manapság senki képességeiből nem futja erre."


Fülszöveg:
Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben.


1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele.
Az Engedj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról.
John Ajvide Lindqvist maga is Blackebergben nőtt fel, később bűvészként, színpadi humoristaként és forgatókönyvíróként tevékenykedett. Az Engedj be! az első könyve.


„Szeretem ezt a könyvet. Sok álmatlan éjszakát töltöttem az Engedj be! társaságában. Alig bírtam megválni tőle. Még sok ilyen regényt szeretnék. Köszönöm.”
Maria Küchen, Amelia


„Hatásos, mély, elgondolkodtató regény, melyhez csak a műfaj nemzetközi hírességeinek alkotásai foghatók.”
Jonas Thente, Dagens Nyheter


„Csak egy tanácsot adhatok azoknak, akik elutasítják a rémregényeket: szabaduljanak meg az előítéleteiktől, s olvassák az "Engedj be!”-t!"
HenrietteZorn, Hufvudstadsbladet


Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet.

Brunonia Barry:A csipkeolvasó

Szép borító - nulla tartalom.
Oly sok jót olvastam erről a regényről, és megint csalódtam.
Már a 17-ik oldalon abba akartam hagyni, mert ezt olvastam: "Mayt ALSÓ HANGON hatszor tartóztatták le..." Ezt a "szófordulatot" nagyon nem kedvelem... .
Van még egy ilyen: az x óra magasságában (ez itt nem fordult elő),de ezektől MEGŐRÜLŐŐŐŐK!!!!
De adtam még esélyt a történetnek és betudtam a pongyola fordításnak.

Vannak felesleges, semmit mondó párbeszédek...
Néha az igeidő is mintha változna, de annyira nem vettem a fáradtságot, hogy kijegyzeteljem, hol, melyik rész volt ilyen.
A történet? A skizofrén része akár jó is lehetett volna, de ezzel a salemi csipkeolvasással számomra elrontotta.

Lassan indult a történet, a közepénél kigondoltam a végét, be is jött.
Nem adott számomra semmi maradandót. Lehetett volna egy jó misztikus thiller, de ez sem a misztika, sem a thiller szintet nem ütötte meg. Sajnálom.


Fülszöveg:
Minden talentumnak ára van…


Minden csipkének titka van… A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok. Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül. A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”