De nagyon régen olvastam ilyen sokáig egy könyvet. :(
A történet szélsőséges érzelmeket vált ki belőlem.
Felkavar. Nem is jó szó ez….
Sokkal sötétebb, sokkal rémisztőbb, sokkal gyomorforgatóbb, és mégis sokkal realistább…
Sok témát feszeget, nem fejti ki, nem mond véleményt, de megpendíti.(Pl.drogozás, alkoholizmus, pedofília, nemi erőszak) Mégis inkább a társadalom ábrázolása a legszembetűnőbb.
Látványos a helyszín, szinte látom a lepusztult svéd városrészt, szinte a szomszédomnak tartom a szereplőket. Bántóan élethű a karakterek és a környezet ábrázolása.
De nem értem, miért vámpíros könyvnek adják, amikor csak érintette a vámpírtémát. Azt sem a megszokott módon. Például a vámpír nemtelen. Eli vagy Elias?
Számomra mást mond a történet. Felszínesen a tinédzserek lázadókorszakáról, a különcködésről, a kiközösítésről, a kegyetlenkedésről, a meghunyászkodásról szól. Mélyebben, mindezek mögött leginkább átüt a MAGÁNY. Mert mindenki magányos a regényben.
A főszereplő kiközösített fiú, a vámpír, az anya, a pedofil, a szipus srác, az alkesz, a pultos nő…. Elszomorító, de ha körülnézek, ilyenek vagyunk valóban.
Ilyenek vagyunk valóban?
Ha ezt elolvassuk, megpróbálunk változni, változtatni?
Lindqvist is köztünk él, ismer minket, mert egy ponton le is írja, hogy inkább hiszünk a spontán égésben, mint a vámpírok létezésében, holott egyiknek sincs kézzelfogható, tudományos bizonyítéka. Talán mert könnyebb az egyiket elhinni.
Durva képeket fest elénk, gyomor kell hozzá.
Gyengébb idegzetűek itt álljanak meg az olvasásban
**** --------------- ****
A sósavval leöntött „szörny” arcának ecsetelése, a szem kiszúrása, a nemi erőszak, a sokkos fiú cselekedete,…. Brrrr…. Nem vagyok egy széplelkű, romantikus alkat, de bizonyos részeket olvasva letettem, mert émelyítő, gyomorforgató volt.
**** --------------- ****
Köszönöm, elolvastam, de nem kérem többször. Lehet hogy túl optimistán élek, de ez a sötétség megvisel, frusztrál, rám nyomja a bélyegét. Jöjjön egy-két idézet:
"A szerelem azt jelenti, hogy életünket egy másik ember lába elé helyezzük, és manapság senki képességeiből nem futja erre."
"Így megy ez. Mindig is így volt. Mindenki csak önmagával törődik. Semmi egyebet nem hallani, mint hogy „az én boldogságom”, „az én karrierem”. A szerelem azt jelenti, hogy életünket egy másik ember lába elé helyezzük, és manapság senki képességeiből nem futja erre."
Fülszöveg:
Kezdetben senki nem veszi észre, hogy a felfoghatatlan megjelent Blackebergben.
1981 késő ősze van, a peremvárosban a szokott módon zajlik az élet. De amikor a közelben egy tizenéves fiú lecsapolt vérű holttestére bukkannak, rituális gyilkosságról kezdenek suttogni.
Senki sem sejti, mi történik valójában. A tizenkét éves Oskar képzeletét megragadja a gyilkosság, de még jobban foglalkoztatja az új lakó. A szomszédba egy lány költözött. Összebarátkoznak. Egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. De a lányban van valami furcsa. Valami nagyon szokatlan. És csak éjszaka lehet találkozni vele.
Az Engedj be! egyedülálló mű: nyomorúságos svéd külvárosban játszódó rémregény. Gyerekek számára szigorúan tiltott olvasmány szerelemről, kitaszítottságról, bosszúról és vámpírokról.
John Ajvide Lindqvist maga is Blackebergben nőtt fel, később bűvészként, színpadi humoristaként és forgatókönyvíróként tevékenykedett. Az Engedj be! az első könyve.
„Szeretem ezt a könyvet. Sok álmatlan éjszakát töltöttem az Engedj be! társaságában. Alig bírtam megválni tőle. Még sok ilyen regényt szeretnék. Köszönöm.”
Maria Küchen, Amelia
„Hatásos, mély, elgondolkodtató regény, melyhez csak a műfaj nemzetközi hírességeinek alkotásai foghatók.”
Jonas Thente, Dagens Nyheter
„Csak egy tanácsot adhatok azoknak, akik elutasítják a rémregényeket: szabaduljanak meg az előítéleteiktől, s olvassák az "Engedj be!”-t!"
HenrietteZorn, Hufvudstadsbladet
Szörnyek, vér, torokszorító rettegés – és igazi, feltétel nélküli szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése