Oly sok jót olvastam erről a regényről, és megint csalódtam.
Már a 17-ik oldalon abba akartam hagyni, mert ezt olvastam: "Mayt ALSÓ HANGON hatszor tartóztatták le..." Ezt a "szófordulatot" nagyon nem kedvelem... .
Van még egy ilyen: az x óra magasságában (ez itt nem fordult elő),de ezektől MEGŐRÜLŐŐŐŐK!!!!
De adtam még esélyt a történetnek és betudtam a pongyola fordításnak.
Vannak felesleges, semmit mondó párbeszédek...
Néha az igeidő is mintha változna, de annyira nem vettem a fáradtságot, hogy kijegyzeteljem, hol, melyik rész volt ilyen.
A történet? A skizofrén része akár jó is lehetett volna, de ezzel a salemi csipkeolvasással számomra elrontotta.
Lassan indult a történet, a közepénél kigondoltam a végét, be is jött.
Nem adott számomra semmi maradandót. Lehetett volna egy jó misztikus thiller, de ez sem a misztika, sem a thiller szintet nem ütötte meg. Sajnálom.
Fülszöveg:
Minden talentumnak ára van…
Minden csipkének titka van… A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok. Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül. A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése