2011. október 20., csütörtök

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez

Nem értem, miért nem olvastam ezt el eddig…. És nem tudom, hogy valaha ismét kézbe veszem-e.


Szomorú és vidám, optimista, de többször pesszimista, jing és jang  :) egyszerre férfi és női szemléletű, ugyanakkor mégis inkább feminim, de mi más is lehetne 1975-ben ? Olyan könyv, amely mellett nem mehet el senki közömbösen. Vagy nagyon szeretjük ( átérezzük, esetleg emlékszünk a titkos vagy titkolt gondolatokra, érzésekre ) vagy utáljuk (érthetetlennek tartjuk, megvetjük a gondolatait)

Nem mondom, hogy kötelező olvasmánnyá tenném, de mindenkinek a kezébe adnám, aki akar, aki nem akar gyereket, és akinek már van gyereke.

Mert hiába tagadjuk, a könyv első felében Fallaci által felsorolt kétségek, ingadozások mindannyiunkban ott voltak, legyünk akár anyák, akár apák.


Fülszöveg:
„Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből” – kezdi születendő gyermekéhez intézett monológját Fallaci önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. A felfedezés nyomán ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne: Mi a szeretet? Mit ér a család? Mely pillanatban kezdődik az emberi élet? Férfinak jobb-e születni vagy nőnek? Hogyan egyeztethető össze egy nő életében a hivatás és a gyermekvállalás? S mind közül a legfontosabb: vajon van-e joga rákényszeríteni akaratát az éppen csak megfogant lényre? Kegyetlen őszinteséggel faggatja önmagát, gyengeségeit sem szégyelli, kétségbeesését sem titkolja, de minden sorát az élet szeretete hatja át.




A női és általában az emberi lét nagy kérdéseit feszegető, mégis rendkívül olvasmányos mű évtizedek óta őrzi népszerűségét. Első megjelenése, az 1970-es évek óta mit sem veszített aktualitásából, frissességéből. A szöveget a legújabb olasz kiadáshoz igazított fordításban adjuk közre.


Oriana Fallaci Firenzében született 1929-ben. Újságíróként rengeteg híres személyiséggel, politikussal, művésszel készített interjút. Regényeit, riportkönyveit számos nyelvre lefordították. A magyar olvasók többek között a Ha meghal a Nap, a Pénelopé a háborúban és az Insallah című könyvek révén ismerhették meg. Szenvedélyes állásfoglalásai többször is nagy vitát váltottak ki. Élete utolsó éveit az Egyesült Államokban töltötte. 2006-ban hunyt el szülővárosában.


Néhány idézet: (bár szinte az egész könyvet kiírhatnám ide...)

"az, amit egy férfi és egy nő közötti szerelemnek hívnak, nem más, mint egy évszak. És a szerelem szárba szökkenésekor ez az évszak a virágzás ünnepe, a szerelem hervadásakor viszont már csak egy csomó rothadt levél."

"Csak az tudja igazán értékelni az élet szépségét, és csak az tud jóízűt nevetni, aki valaha sokat sírt. Sírni könnyű, nevetni nehéz."

"Az ember csak úgy számíthat mások megbecsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában."

"A szívnek és az értelemnek nincs neme.És a magatartásnak sincs. Ha lesz szíved és hozzá értelmed, látni fogod, hogy én nem állok be azok közé, akik arra akarnak kényszeríteni, hogy így vagy úgy élj, szerint, hogy férfi vagy-e vagy nő. "

"Már az is veszélyt hord magában, hogy világra jövünk.Annak a veszélyét, hogy később megbánhatjuk."

"Egy férfi nem esik teherbe, és...erről jut eszembe, szerinted ez előny vagy hátrány? Tegnapig úgy véltem, előny, sőt kiváltság. Ma már hátránynak érzem."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése