Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons

Annyira amerikai, mint amennyire tinédzser könyv!


Nem tudom ki ez a Tom Wolfe és honnan szerzi a tudást, de úgy gondolom, tökéletesen beletalált … a környezetbe (nos, igaz, csak filmekből ismerem), a tinik útkeresésébe, a szereplők jellemábrázolásába….

Tele van érzelmekkel, mint félénkség, zavar, magány, beilleszkedni vágyás, megfelelési kényszer, vágy, szégyen, és még sorolhatnám.
Ragyogóan megmutatja az élsportolók intézményét és annak felettes mivoltát , mint amerikai találmányt, emellett az apró szoknyás, köldökvillantós szurkolólányokat, akik bármit megtesznek, hogy a sztárok közelében legyenek, és persze a főszerepben a szex, a pia, esetenként a drog.

Tom Wolfe a képek alapján nem fiatalember és nem is nő. Épp ezért érdekes, hogy nőszemmel tudta ábrázolni Charlotte bizonytalanságát. A tinédzserekre jellemző ambivalens érzést és viselkedést, az útkeresést szerintem nagyon jól kapta el. A köszönetnyilvánításban kiderül, hogy egyetemista gyerekei segítették őt az egyetemista nyelv megformálásában, de a karakterek is nagyon életszerűek lettek. Csak a főszereplőket említve, Charlotte, a tapasztalatlan, csendes jó tanuló, Jojo, a fehér kosaras, Hoyt, a menő szívtipró, Adam, a kevésbé vonzó zseni, aki nagy dolgokra hivatott ….


Jó a helyszín választás is. Már a település neve, ahonnan Charlotte származik sokatmondó: Sparta. Amilyen a név, olyan a család is: szeretik egymást, de sok tabu téma van és legfontosabb a tanulás, tudás. Innen kerül messzire a lány, a hírneves Egyetemre, ezzel felkészületlenül „kiszakadva” az addigi burkából, tele álmokkal, ábrándokkal, majd szembesülve a valósággal. Azt hiszem ezen mindannyian végigmentünk egyszer az életben, és épp ezért mindenki átérzi a szereplő viselkedését. .
16 év alatt kevésbé ajánlanám, hiszen a szépítés nélküli szex és sokszor durva beszéd az ifjú olvasók számára illúzió romboló lehet, mégis emellett sok tanulsággal szolgálhat.
Én máris a lányok kezébe nyomom.

Azt hiszem mindannyian felfedezzük magunkat ebben a könyvben.... Lehetünk élsportolók, akiket a sport miatt "átengednek", lehetünk a sportolókra irigy "okostojások", lehetünk azok, akik úsznak az árral, hogy a reflektorfényből egy csipet nekik is jusson, lehetünk a köldökpirszinges széplányok, a csöndes "mucsaji" lányok vagy akár a pletykára éhes magányosak.

Külön említést érdemel (szerintem) a fordító és a magyar nyelv. :D      Nem hiszem hogy angolul a "baszószlengben" ilyen sok szó és kifejezés létezne.

Idézetek:
     "Ha jól megnézzük, a stressz nem egyéb, mint gyengeség, amely akkor fog el, amikor helyesen kellene cselekednünk, csak nem tudunk. "

     "Ők a legközelebbi barátai, és a Társalgói Bizottság hallgatólagos funkciója az, hogy addig hizlalják egymás egóját, amíg felül nem emelkednek ezen a lúzer szerepkörön."


Fülszöveg:
A Doupont Egyetemen, ahol Amerika elit ifjai tanulnak, a gótikus tornyokat és a csodálatos pázsitot a történelem szelleme lengi be. Legalábbis így látja a gyönyörű és okos Charlotte Simmons, amikor elsőéves ösztöndíjasként megérkezik egy világvégi kisvárosból. Az egyetemi élet azonban meglepő felfedezéseket tartogat számára: az egyetem felső tízezerbeli diákjainak a szex, az alkohol és az öltözködés fontosabb a tanulmányoknál. Charlotte megismerkedik a Dupont krémjével – szobatársával, Beverlyvel, akit az egyetem sportolói folyamatosan ostromolnak vágyaikkal; Jojo Johanssennel, az egyetlen fehér kezdőjátékossal a Dupont körülajnározott kosárlabdacsapatában; Hoyt Thorpe-pal, a vad fenegyerekkel, aki egy ízben Kalifornia kormányzójának testőrét is leterítette; Adam Gellinnel, a Millenniumi Mutánsok elnevezésű csoport oszlopos tagjával, aki az intellektus utolsó bástyájának tekinti magát. Végül Charlotte is válaszút elé érkezik: hasonul-e az egyetemi világhoz, vagy kibontakoztatja saját erejét – ártatlanságát és a többiektől eltérő világfelfogását. Vajon egyetlen lány megválthatja-e az egyetemi világot?

John Scalzi: Vének háborúja

Nem igazán tudtam, mit veszek a kezembe. A leírása sem, a borítója sem tetszett, viszont a fülszöveg utolsó néhány mondata kíváncsivá tett. És ez majdnem elég volt.
Az utolsó "rugást" a könyv első néhány mondta adta. 
"Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe.A kettő közül az előbbi volt a kevésbé drámai."

Ezzel el is merültem benne. És valóban úgy érzem, többet akarok belőle.Sajnos a könyv olvasása közben is így éreztem... Kicsit több a barátokról, több harc, több idegen faj, több GYV katona sors, több különleges .... is elfért volna az oldalakon, akár hosszabban, mint 250 oldal.
Most, hogy letettem úgy érzem, többet akarok. A folytatását. Hál'istennek azt írja, hogy még három rész várat magára, azaz lehet még részem John Perry történeteiben. Ugyanakkor tartok is tőle és csak remélni tudom, hogy sci-fi író marad és nem romantikus, valamint hogy van még mondanivalója. Mert könnyed, ponyva stílussal gondolkodtat el, pl.az öregedés, a klónozás, a halál, a háború, a barátság, a család, a kötődés fogalmáról és tartalmáról. 

Fülszöveg:
John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.
Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé.

Gondolatok:
"Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk."


'"De megteszed, amit meg kell tenni, hogy az emberek lezárhassák ezt a dolgot; ők jobban érzik magukat tőle, neked meg nem kerül semmibe. Inkább bocsánatot kérek valamiért, ami nem is zavar, és úgy hagyok ott valakit, hogy jó szerencsét kíván nekem, mint megmakacsolom magam, és az a valaki azért imádkozzon, hogy egy idegen kiszürcsölje az agyamat."

Az ilyen trotyli humort végképp nagyon bírtam...
"– Tényleg, ti hogy neveztétek el a FejGépet?
– Seggfej – mondtam.
– Picsa – árulta el Jesse.
– Faszfej – mondta Thomas.
– Köcsög – szólt Harry.
– Sátán – somolygott Maggie.
– Édeske – mondta Susan. – Ezek szerint csak én szeretem a FejGépemet.
– Inkább te voltál az egyetlen, akit nem zavart, hogy hirtelen egy hang szólal meg a fejében"

Cathy Hopkins: Repülésre készen

Azért vettem meg, mert azt gondoltam a "gyereknek" jó lesz....
Nos, jó lesz egy nyári strandolós történetnek.:) ...de ezenkívül semmi. Sem irodalmilag, sem mondanivalóilag...
Talán épp csak annyi, hogy minden tinit azonos dolgok foglalkoztatnak, hasonló a bizonytalanságuk, még akkor is ha másnak érzik magukat..
Mivel lányokról van szó, ezért a két fő téma: pasik és felnőtté válás.
(hál istennek a mostanában divatos anorexia, fogyókúra nem szerepelt benne)
Felnőtté válás = mi legyek, hol és mit tanuljak tovább
Pasik = Sokan tetszenek, melyik az igazi....

Ha ennél többet írnék, túlragoznám...


Fülszöveg:
India Jane-nek döntenie kell. Ki kellene választania a vizsgatárgyait, de hogyan tegye, ha még azt sem tudja, mihez akar kezdeni az életben? És jól teszi-e, ha komolyan elkötelezi magát Joe mellett, amikor annyi fiú van még a környéken? Néha úgy érzi, minden lehetséges, és alig várja, hogy az álmai beteljesüljenek. Néha viszont úgy tűnik, hogy még nem áll készen arra, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek az egész életét befolyásolni fogják… „Lepillantottam a papíromra. 1) Rendesen összejönni Joe-val. 2) Többet tornázni. 3) Nem enni ennyi csokit, hogy beleférjek a farmerbe, amit karácsonyra kaptam. 4) Megbeszélni Tylerrel, hogy csak barátkozni szeretnék vele, nem a barátnője lenni. Haboztam. Ez egy kicsit felszínes Zahrah-éhoz képest, gondoltam. Bár nemsokára nyakunkon a komolyabb vizsgák, eszembe sem jutott bármi tanulással kapcsolatos fogadalmat tenni. Letakartam a listámat a kezemmel, hogy a többiek ne lássák, mit írtam. – Izé. Boldog akarok lenni. Szerintem ez az én újévi fogadalmam.”

Gyürk Sarolta: Boszorkánykonyha

Már megint nem tudtam üres kézzel elmenni a könyvárus mellett.
Ez a kis alakú, fekete-fehér borítójú könyv megtetszett. A fülszövege felkeltette a figyelmemet...
Fülszöveg:
„ – Jó lesz igyekezned! A teámat percnyi pontossággal kell meginnom! – És, ha most az egyszer – Vali habozott, de aztán kimondta – együtt készítenénk el? Hilda megborzongott. – Hogy képzeled? Egy konyhában veled? Egyszerre? És ha éppen most…, éppen most fogod a mérget…? Vali belátta, hogy képtelen az ötlete…”
Nos ebből semmi nem derül ki a történetről, de kíváncsivá tesz.
A sztori:
Egy kis faluban (valahol a szocializmusban) két nyolcvanéves nénike együtt él a közel 30 éves unokahúggal, aki a nénik haláláig nem jut a hozományához.A nem túl szép lánynak kérője akad, de a férfi a faluból egy másik lánynak is csapja a szelet. Egy napon az egyik nénit halva találják.Másnap az unokahug sem ébred fel álmából. Ez utóbbi haláleset miatt az elsőt is vizsgálják, s kiderül, méreg végzett mindkettővel.A rendőrség nyomozni kezd, ki és miért folyamodott a bűncselekményhez.

A történet néhány óra alatt elolvasható és éppen arra jó, hogy kikapcsoljon.
Az események lassúsága miatt, inkább a századelőn éreztem magam, de lehet hogy a szocializmusban is így folyt le egy nyomozás, és ilyen "lassúak" voltak az emberek, az életek.Az Opel száguld ugyan, de valahogy senki nem iparkodik, sokmindenre ráérnek.