Vág Bernadett: Kibeszélem az uram

Jó.. vicces.. szórakoztató..
Így egyben kicsit sok, tömény, de ha valaki beosztja, és minden napra csak egy fejezet jut, akkor néhány napra jut neki mosolyfakasztó.
Mert a mosolyra szükségünk van.
És igen, igaza van Vág Bernadettnek, hogy ha körülnézünk a környezetünkben, mi is látni fogjuk az ilyen férfiakat.
És talán nem bosszankodunk rajtuk meg a dolgaikon, hanem mosolyogni dogunk. És ez mindenkinek jó lesz...
Mert biztosan sokaknak van szomszédja, aki kegyesen "főzni" szokott hétvégén a kis családjának, bizonyára ismer mindenki olyan férfit, aki "nárcisztikus" és biztosan mindenkinek van ismerőse, aki horkol...  :)

Szerethető és szórakoztató Vág Bernadett és férje, de osszuk be! Néhány óra alatt elolvasható, de emésztetlenül nem élvezetes. (és amiatt negatív  érzelmeket is kiválthat) 

Fülszöveg:
Ronda dolog a más urán röhögni. Az enyémen meg még rondább! Jó, tudom, kibeszélni se volt szép, de akkor is. Különben se cikizésből beszéltem ki, dehogy. Éppen, hogy dicsértem! Fogvicsorgató akaraterejét (fogyózott), bravúros kézügyességét és zseniális logikai készségét (összecsavarozott két izét), családja védelmében tanúsított önfeláldozó küzdelmét (megvívott az egérrel), hihetetlen szívósságát, amely a halál torkából is megmenekítette (hapci!)… Szóval, ne tessék annyira kárörvendezni, meg könnyezve heherészni az én uram dolgain, hanem tessék gyorsan körülnézni, egy kicsit oldalra, igen, a fotel irányába. Na, ki piheg ott kissé borostásan, felpolcolt lábbal, sörrel és távirányítóval a kezében, fel-felhorkantva? Ugye, ugye… Erről jut eszembe, hogy az én uramnak a mások urához való döbbenetes hasonlósága pusztán a véletlen műve. Vág Bernadett 1999 óta a Hölgyvilág című magazin újságírója, 2002 májusától szerkesztője. Az olvasók néhány éve találkozhattak az urával a lapban.

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Picoult olyan nekem, hogy ha kezembe kerül elolvasom.

Nem olvasok fülszöveget, csak a könyvet.
Épp ezért meglepett, hogy a téma nagyon érdekel, hiszen nemrégiben a TLC-n láttam amish fiatalokról egy sorozatot ami felkeltette az érdeklődésemet, így meglepett a "találkozás".

Érdekes volt a téma, ahogy ezt megszokhattuk, de ezt a regényt egyáltalán nem élveztem. Olyan érzésem volt, hogy Picoult kiírta magát. Nem élveztem, inkább kötelességszerűen elolvastam, nem éltem "benne", ahogy az máskor megtörténik.
Jó a cím,  jó volt a környezet, jó volt a leírás (a tv műsort tükrözte), érdekfeszítő a téma, és mégsem szerettem meg, mert unalmasak, elcsépeltek a karakterek, a többi könyvből ismertek a fordulatok, kiforratlan, izzadságszagú az egész.

Nem szerettem meg a főhőst, főhősöket. Legkedvesebb szereplőm Adam, a gyerek apja volt. Nála találtam felfedezni érzelmeket.
Márpedig amish-ok ide, egyszerű emberek oda, érzelmeik nekik is bőven vannak.


Sajnálom, de nem állok be az üres dicsőséget zengők közé!    

Fülszöveg:

Egy békés Pennsylvania állambeli amis kisvárosban halott csecsemőre bukkannak egy elhagyatott istállóban. A rendőrségi nyomozás során egyéb szörnyű titkokra is fény derül, és a közösség élete pillanatok alatt pokollá változik. A bizonyítékok a tizennyolc éves és hajadon Katie Fisher ellen szólnak, aki látszólag titokban szülte meg gyermekét, majd megölte az ártatlant. A nagyvárosi életből kiábrándult Ellie Hathaway ügyvéd elvállalja Katie védelmét, megpróbál utat találni az idegen kisváros lakóinak szívéhez, miközben nem is sejti, hogy olyan területre téved, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol nem csak egy igazság létezik, és ahol a bűnhődés és a feloldozás nem az ítélőszék kezében van. Ellie egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügy hálójába, miközben saját félelmeivel is szembe kell néznie, mikor egy férfi tűnik fel a múltból, rég eltemetett érzéseket, vágyat és szenvedést hozva magával…
Az Egyszerű igazság torokszorító lélektani dráma és rejtélyekben gazdag krimi egyben, Picoult eddigi legjobbja.

Cassandra Clare: Csontváros

Hát... megint rossz passzban vagyok biztosan, de ezt végigkínlódtam...
Mintha összekevertem volna 4-5 könyv lapjait. Mondének (vagy muglik?) megfűszerezve Voldemorttal, upsz. inkább Valentine-nal, vámpírok és vérfarkasok (Twilight?), szerelmi háromszög (Katniss?), mindez gyenge karakterekkel...
Nem kedveltem meg senkit, nem szurkoltam senkinek, nem éltem bele magam a történetbe, szinte kötelességből elolvastam. És ennek három oka van.
1. A kollegáim mind oda voltak tőle
2.Moziban most játsszák.
3. 90% a MOLYon.

90% ???? 

Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Ben Elton: Vakvilág

Nehéz volt eldöntenem hogy ironikus vagy valóságos, hogy szeretem vagy gyűlölöm, hogy vonz vagy taszít. Mert kicsit mindegyik.

Visszataszít az önmutogatás, a társadalom által elvárt szabadosság és vonz a lázadó visszafogottság.
Mert ez már Orwell-ien túlzó. 
Ironikus lenne, ha nem a saját blogomban írnám, ha nem tennénk mindent közzé, és nem akarnánk, hogy mások osztozzanak minden örömünkben, bánatunkban (lsd. arcoskönyv), ha nem vágynánk mindannyian a népszerűségre.(pl.tehetség/telen/ kutató műsorok)
De (hál'sten) nem is valóságos. Még nem.

De erre vigyáznunk kell.
Neked. Nekem. Mindenkinek.

A történet nagyon elgondolkodtató.Persze csak azoknak, akik tudnak még olvasni. :)

Fülszöveg:
Képzelj el egy világot, ahol mindenki mindent tud mindenkiről. Ahol a „megosztás” mindenekfeletti érték, és a magánélet veszélyes perverziónak számít. A vakhit és a tudatlanság legsötétebb világát, ahol a kizárólagos szórakozás a szex és a mások életében való vájkálás. Ahol a magánszféra bűn. Itt nem lehet titkod!
Traffordnak viszont voltak titkai. Vágyott arra, hogy megtartson valamit saját magának, mert semmi sem lehet nagyszerűbb, merészebb, eredetibb és veszélyesebben erotikus, mint a titkok. A maga korlátozott lehetőségeivel szembefordult a rendszerrel. De győzhet-e a vakhit világában az értelem?