Érdekes volt a korleírás, élveztem pl.a tenderparti fürdőzés hangulatát, de ez a kor az írónőtől nem állt messze, így ebbe nem kellett túl sok energiát belefektetnie.
A története a mai korban szerintem nem kielégítő, mert a főszereplője csak "tapogatja" az öntudatra ébredést, az önállóságot, az elszakadást a kor és környezet konvencióitól.
nekem a főszereplő, Edna, inkább egy nyavalygós fiatalasszony volt, mint egy cselekvő, elvekért kiálló hősnő. A zongoraművész erősebb egyéniség volt, mint Edna.
Fülszöveg:
Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen már angol klasszikusokat olvas, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozik. Messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátok miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie a kizárólagos feleség- és anyaszereppel.
Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle tengerpartján tölt, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat, ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik. Nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak is.
A mű, melyet szokás Flaubert Bovaryné című regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról. A regény fél évszázaddal megelőzve az egzisztencialista feminizmus alapművét, A második nemet, rávilágít arra, hogy, dacára minden társadalmi konvenciónak, mindenekelőtt egyszeri és megismételhetetlen, önmagunk, egyéniségünk kibontakoztatására teljes joggal vágyó emberi lények vagyunk, és csak azután nők vagy férfiak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése