Maria Housden: Hannah ajándéka

Érdekes kitekintés volt a megszokott olvasmányok közül.

Nagyon tetszett, hogy szét van szabdalva. Ez azért volt jó, mert bizony néha, egy-egy fejezet után meg kellett állnom, lélegeznem kellett, szükségessé vált egy mély sóhajt, el kellett gondolkodnom...
A könyv feléig, háromnegyedéig jól esett a lelkemnek, mert néha kell a szomorúság, ugyanakkor pozitív energia.
Viszont a második fele belépett a személyes terembe, kezdett nyomulni, kissé erőszakosan terelt a hit felé. Ettől kezdve elszakadtam a történettől, dacossá tett, végig úgy éreztem, hogy olyan utat mutat, amiből nem kérek.

Érdekes gondolatok és képek voltak benne:
pl. megragadott a "szárazra sírtam a szívem" gondolat.
Szép, nem?
Aki átélte, az érzi...

Pl.
"az otthon nem egy ismerős hely, ahová mindig visszatérhetsz; az otthon az egy jóérzés, amit bárhol érezhetsz, mikor tudod, hogy szeretnek téged."
"Az, ki minden lépésnél habozik, egész életét egy helyben állva fogja tölteni."
"Az élet leghitelesebb mértéke nem annak a hosszúsága, hanem az a teljesség, amivel élik."
 
 

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Miközben olvastam, tele voltam pozitív energiával. Mert olyan jó lenne, ha jobb lenne a világ, ha önzetlenül segítenénk egymásnak. Kivel tudnám kezdeni???
De ez elszállt, elpárolgott...Irigylem Trevort, hogy tud hinni! Elveszett a hitem. Nem tudunk önzetlenek lenni. Ha adok valakinek, az megköszöni ugyan, de eszébe sem jut továbbadni... Ilyen lehetett volna a Just Könyvtár kezdeményezése, a "veszíts el egy könyvet". De nem látom, hogy sok könyv "megtalálódna". Hasonló kezdeményezés a nyitott könyvespolc. Nálunk vigyáznak a könyvek "számosságának állandóságára", azaz csak cserélni lehet, de ha benézünk, akkor a legfiatalabb könyv is minimum 30 éves.
Vagy lehet .. ? Vagy én is tudok?
Meg kell próbálnom, hogy higgyek, hogy én is jó ember legyek...

A könyvről:
Nagyon érdekes és elgondolkodtató történet. Kicsit soknak találtam a tanár és az anya vergődését, de igazából az ő saját kishitűségük, önértékelési zavaruk, megkeseredettségük, zárkózottságuk nélkül ez a történet nem lett volna ilyen jó.Mert jó volt. Gyorsan fogyasztható, de kicsit a gondolatok miatt hogy úgy mondjam lassan emészthető. Érdekes olvasni a különféle emberi sorsokat, valamint azt, hogy lehet hogy másoknak komoly fontosságú egy számunkra apró dolog.

A könyv felénél megnéztem, ki ez az írónő, mert kedvelem :) Meglepett, hogy már olvastam tőle. A "számíthatsz rám"-ot. Igen, valóban hasonlóság van a két olvasmány között, és mindkettőt kedvencelem.

Gyorsan megnéztem a filmet is :(  Sajnos.
Nem készültem fel erre. Igenis jelentősége van, a félszemű, roncsolt arcú fekete tanárnak, és nem helyettesíti Kevin Spacy.

Fülszöveg:
„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.
Miközben a regényből megtudhatjuk, hogyan működik a kisfiú ötlete a saját életében és környezetében, az író kiválóan rávilágít arra, hogy manapság mennyire inkább a saját önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, pedig mindnyájunkban ott van a jóság, a segítségnyújtás lehetősége.
A regényből film is készült nagyszerű színészekkel, „A jövő kezdete” címmel. A könyv és a film hatására pedig „add tovább” mozgalmak" indultak a világ nagyvárosaiban.

Kim Edwards: Az emlékek őrzője

Vessetek meg nyugodtan, de én bizony értem és megértem ezt a történetet.
Egy olyan ember, aki beteg gyerek mellett nő fel, tudja, milyen másodiknak (="egészségesnek") lenni. Egy orvos, aki embereket gyógyít, tudja milyen a gyógyíthatatlanság.
Jelzést is kapunk, hogy milyen lehetett a 60-as években a down-kóros emberek társadalmi megítélése.

Minden tiszteletem azoké az embereké, szülőké, akik önként vállalják a beteg gyerekek, emberek gondozását. (nem gondolok azokra, akiknek nincs más választásuk mert pl. nem lehet több gyerekük) . De tiszteljük meg azokat is, akik felmérik erejüket, képességüket és nemet mondanak. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de lehet hogy jobb, ha nem vállal valaki gyereket.
Egészségeset sem.

De vissza a regényre:
A történetnek ez a része csak a vezérfonal, a valós történet a titokról, az elhallgatásról szól, ahogy azt az írónő a végén található interjúban le is van írva. 
Értem, hogy David Henry és felesége közé eszi magát a titok, és emiatt teljesen és véglegesen eltávolodnak egymástól, de egy kicsit sok volt a szenvedés. Sokkal jobb olvasmány lett volna, ha Phoebe élete ki van dolgozva. Persze tudom, hogy ez inkább a hazugság és az emiatt kialakuló elszigeteltségről szólt volna, de nekem nem volt elég. 
Az apró utalásokat szerettem: pl.Caroline a Bűn és bűnhődést olvasta, amikor az esemény megtörténik, de ez a történet nem lesz a kedvenceim között.

Fülszöveg:
A történet egy téli éjszakán kezdődik 1964-ben, amikor a tomboló hóvihar arra kényszeríti dr. David Henryt, hogy maga segítse világra születendő gyermekét. Felesége egy tökéletesen egészséges kisfiúnak ad életet, majd pár percre rá, világra hoz még egy kisbabát… egy Down-kóros kislányt. Dr. David Henry meghozza azt a végzetes döntést, amely egész életében kísérteni fogja, s amely lassacskán tönkreteszi mindnyájuk életét: arra kéri a szülésnél segédkező Caroline nővért, hogy vigye el az újszülöttet egy intézetbe, ahol sérült gyermekeket gondoznak. A nő azonban képtelen ott hagyni a csecsemőt, eltűnik a városból és sajátjaként neveli fel a kislányt. A megtörtént eseményeken alapuló szívbemarkoló történetben Kim Edwards a bánat és a szeretet megfoghatatlan rejtélyeit, a pusztításra és gyógyításra egyaránt alkalmas igazság hatalmát boncolgatja.