Nagyon tetszett, hogy szét van szabdalva. Ez azért volt jó, mert bizony néha, egy-egy fejezet után meg kellett állnom, lélegeznem kellett, szükségessé vált egy mély sóhajt, el kellett gondolkodnom...
A könyv feléig, háromnegyedéig jól esett a lelkemnek, mert néha kell a szomorúság, ugyanakkor pozitív energia.
Viszont a második fele belépett a személyes terembe, kezdett nyomulni, kissé erőszakosan terelt a hit felé. Ettől kezdve elszakadtam a történettől, dacossá tett, végig úgy éreztem, hogy olyan utat mutat, amiből nem kérek.
Érdekes gondolatok és képek voltak benne:
pl. megragadott a "szárazra sírtam a szívem" gondolat.
Szép, nem?
Aki átélte, az érzi...
Pl.
"az otthon nem egy ismerős hely, ahová mindig visszatérhetsz; az otthon az egy jóérzés, amit bárhol érezhetsz, mikor tudod, hogy szeretnek téged."
"Az, ki minden lépésnél habozik, egész életét egy helyben állva fogja tölteni."
"Az élet leghitelesebb mértéke nem annak a hosszúsága, hanem az a teljesség, amivel élik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése