Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Biztosan rossz passzban vagyok, mert ami sokaknak tetszik, az nekem nem annyira jön be.

Így vagyok ezzel a könyvvel is.
Elolvastam, de elmaradt az átütő siker, a katarzis.

Sőt, azt sem éreztem, hogy ezek a levelek egy 15 éves kamasz levelei lennének.
Persze a témáját tekintve tinédszeres, de sem a nyelvezete, sem a mondanivalója (volt ilyen benne?) nem jött át.

Sajnos ajánlani sem tudnám fiataloknak, mert nem ajánlanék olyat, amiben a szereplő magányában vagy tudomisén milyen okból betép.

Az utolsó oldalra tartogatott "csattanó" pedig végképp kiverte nálam a biztosítékot. Ha a gyerekkori szexuális zaklatás okozná a modernkori "zabhegyezést"??

Nem tudom elfogadni.

Most kereshetem a film verzióját, hátha valamit rosszul olvastam....

Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Hát nem is tudom mit gondoljak....
Én nem vagyok olyan elégedett, mint a moly-ok.
A könyv első harmadán nehezen jutottam túl, elbizonytalanodtam, hogy el akarom-e olvasni ezt a történetet, mert bosszantott. Nagyon bosszantott, hogy vajon miért írta meg ezt a könyvet. Feloldozást kér??
Nem fér a fejembe, hogy minek vállal gyereket egy ilyen önző nő? Értem, hogy a férje miatt, de fel nem foghatom...
És ha mégis vállalja, akkor miért nem próbál felnőni a feladathoz?
Amikor megszületik és a mellére teszik, a gyerek elutasítja az anyát ? Előfordul igen, de ilyenkor nem próbálkozik újra és újra az ember ?
Aztán megyünk tovább a sztoriban, ahol a "született gonosz" felnő.Ahol apa a mindent elbagatellizáló engedékeny szülő, míg anya (hogyan nevezheti magát annak?) a hideg, kötelezettség teljesítő, szinte robot. Semmi plusz, semmi próbálkozás, elkönyveli -gyermeke az ördög.
A harmadik harmad: a tragédia, ahol a diákokat lemészárolja a gonosz.
Nem tetszett, sajnálom. Igen elgondolkodtató a történet, de én nem adok feloldozást Evának.

Igen, elgondolkodtató történet, mert lehet hogy tényleg ilyenek vagyunk....
Minden erőnkkel ki akarunk tünni a tömegből, bármi áron.
És lehet, hogy elfogultságunkban vagy tudomisén mi miatt nem vesszük észre a jeleket, az elemeket, amik figyelmeztetnek... És lehet, hogy minden nap sokkolnak bennünket a szörnyű hírekkel és emiatt az ingerküszöbünk egyre fentebb van. 
De nem!
Hiszem, hogy (ha a szülők elfogultak és vakok is) a pedagógusok nem ilyenek, ők meglátják, hogyan kell és lehet egy gyereket a jó felé terelni.

Irodalmilag:
Nekem az ilyen mondatok túlontúl hosszúak és emiatt élvezhetetlenek:
"Azonkívül talán szívesebben hajtanék fejet ez előtt a szélsőségesen világi elképzelés előtt, hogy valahányszor
valami rossz történik a világban, valakit mindig felelősségre kell vonni, ha a feddhetetlenség fura kis dicsfénye nem éppen azok feje körül látszana izzani, akik úgy tekintenek önmagukra, mint akiket minden oldalról a gonosz erői vesznek körül. Vagyis mintha ugyanazok a népek, akik hajlamosak beperelni az olyan építési vállalkozókat, akik nem száz százalékig védték meg őket egy földrengés pusztításaitól, ugyanők lennének az elsők, akik kijelentik, hogy a fiacskájuk figyelemhiányos rendellenesség miatt hasalt el a matekvizsgán, nem pedig azért, mert az előző éjszakát egy játékteremben töltötte ahelyett, hogy otthon magolta volna az emeletes törteket."

Igen, ez két mondat volt.
Ugyanakkor a "hosszúságban" is felfedezhetünk jó gondolatokat: 

"A sikeres hazugságot nem lehet a világra hozni, aztán meg puszta szeszélyből ejteni: az összes többi
elkötelezett kapcsolathoz hasonlóan azt is gondozni kell, méghozzá messze nagyobb odaadással, mint az
igazságot, amely minden segítség híján is gond nélkül igazság marad."


  2015.01.03
Megnéztem a filmet. Angolul (és én nem beszélek angolul), mert csak így találtam meg a neten, de nem is kellett az olvasás után nyelvtudás.
Az Anya az én elképzelésemben egészen másképp élt.Nekem a filmbéli nő túl egyszerű, túl puritán, míg a könyvben nem annyira puritán.
Kevin jól el lett találva.Akár kicsinek, akár nagynak.
Nem minden volt benne a történetből, de a filmben mégsem éreztem hiányt. A rendező is hasonlóan látja, mint én, azaz Éva több erőfeszítést, vagy ha úgy tetszik áldozatot kellett volna tegyen a család és a gyereknevelés oltárán.

Lori Nelson Spielman: Álomlista

Négy King után kellett valami teljesen más.
Rami kezében megláttam a Boldogságterv-et, és elég érdekes dolgokat mesélt róla. A borítója azonnal megtetszett, de nem tudtam most megszerezni,:(
Viszont kezembe került az Álomlista.
Úgy tűnik.... Akár mondhatnám azt is, (bár nem vagyok ilyen) hogy utolért a sorsom....
Mert az nem lehet, hogy egyszerre két olyan könyv kerül a látóterembe, amiben a lényeg, hogy "változtass az életeden".
Mert bizony az Álomlista (is) ez.
Kissé elszomorító, hogy valóban kompromisszumokat kötünk, megalkuvunk, feladunk dolgokat, mert ... miért is?
Mert ezt várják tőlünk? Mert ez a megszokott? Mert ... ?
Persze én is csak használom (gondolom) a nagy szavakat és ugyanolyan megalkuvó vagyok, mint te vagy ő,
De mégis meg kell állni egy pillanatra, át kell gondolni, mit szeretnék (vagy mit szerettem volna), és ezt a lehetőségekhez képest megvalósítani.
És ez csupa olyan dolog (lehet), ami pénzzel nem megváltható.

Stephen King: Álomdoktor

Imádom!
Visszatért a kedvenc íróm!
Ismét egy regény, ami nem egyszerűen leköt, hanem lebilincsel.Ragyogó történet, talán jobb is, mint a Ragyogás.
Jó ez túlzás, nem jobb, más.
Talán a jó öreg King megunta, hogy mindenki horro szerzőként tartja számon, ezért alkotott egy ... hm... misztikus thillert? Nem igazán...De nem is horror...
Az sem elhanyagolható tény, hogy végre mutatott egy szereplőt, aki továbbélte az eredeti történetet
Jó volt látni a Ragyogás túlélőjét, hogy túlélte.:)
Nem volt könnyű élete, nehezen dolgozta fel a gyerekkorát, a traumát, de ezért jó ember lett.
És nagyszerű, hogy megismerhettük Abrát, aki méginkább ragyog.
Tetszett hogy az Igaz Kötés tagjai érkeztek a regénybe, mert így igen különleges szereplők születtek (ahogy Kingtől már sokszor láthattuk), bár elképzelnem nem sikerült őket, csak a személyiségüket.
Fülszöveg:

Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás.
– Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod.
– Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott.
– Sabbatha hanti – danolta a kórus. – Lodsam hanti. Cahanna risone hanti.
Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús.
Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét.
Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom.
Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani.
Szuflát gyűjtött – most először.
A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.

Stephen KIng : Joyland

Hát ez rémesen gyenge volt....
Nem volt rossz, ha ezt nem King írta.
De ha ő írta, akkor csak valami lehúzása volt a rajongóknak ?
Vagy lehet hogy le akarta vetkőzni a "horror-szerző" palástot ezzel másokat is a rajongótáborába vonzva?
Esetleg volt egy álma és azt papírra vetve úgy érezte ő mindent kiadathat?
Érdekes volt megismerni a vidámpark működését, a vurslisok életét, de kb.ennyi.....  


Fülszöveg:
Devin Jones, miután elvégezte a harmadik tanévét az egyetemen, a nyári szünetben egy észak-karolinai tengerparti vidámparkban vállal munkát. Éppen válságban van: elhagyta a barátnője, és egyáltalán nem tudja, mihez kezdjen az életével. A vidámpark, Joyland sötét titkokat rejt: évekkel azelőtt megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért a tett helyszínén.
Vajon mi történt, ki ölte meg a lányt, és várható-e újabb gyilkosság?

Stephen King : AZ 1-2

Valamikor tinédzser koromban láttam a filmet.
Éppen csak bimbózott a horror iránti vágyam, de ez a film annyira rám nyomta a bélyegét, hogy az elmúlt 30 évben nem akartam olvasni.
Idén megszereztem a rukkoláról és úgy gondoltam, felnőttem hozzá.
Nos... nem annyira.
Olyan nyomasztó, olyan vészterhes környezetet teremtett King, olyan hátborzongató volt AZ, ... olyan ... olyan igazi horror ... amiért a horror királyának nevezik.

Persze ismét megnéztem a filmet, miután elolvastam.
Bármennyire is emlékezetes fiatalkoromból a film, azt kell mondjam, a könyv sokkal, de sokkal több (horrort) nyújt, sokkal látványosabbak (a fejemben) AZ alakjai, sokkal karakteresebbek a szereplők.



Fülszöveg:
Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

Stephen King: Borzalmak városa

Kissé megint elmaradtam....
Szóval...
Mostanában több King is landolt a polcomon, így nem biztos, hogy objektíven látom a könyveket, hiszen idén nyáron négy King is lecsúszott.....

Borzalmak városa...
A többi King mellett elfér a polcon, de nem tartom kiemelkedőnek.
Alapból nem szeretem a vámpíros történeteket, azok valahol Bram Stroker környékén fejeződtek be számomra.
Ugyanakkor szeretem King meseszövését, szeretem a szereplőit, de ez a könyv mégsem kép a kedvenceim közé.

Fülszöveg:

Ben Mears, a sikeres író visszatér a Jerusalem's Lot nevű, isten háta mögötti kisvárosba, hogy „kiírja” magából itt szerzett gyermekkori traumáját: az 1930-as években a komoran a helység fölé magasodó Marsten-házba vonult vissza egy véres kezű gengszter, aki egy nap – látszólag minden indok nélkül – agyonlőtte feleségét, majd felkötötte magát. A gyermek Ben Mears egyszer beszökött ide, és meglátta a gengszter lógó hulláját, amely még évtizedek múltán sem indult oszlásnak… Az írónak azonban nem a nyugodt alkotómunka jut osztályrészül. Az álmos kisvárost mindinkább a megmagyarázhatatlan rettegés keríti hatalmába. Találnak egy akasztott kutyát, eltűnik két gyerek, s egyik este egy talpraesett kisfiú, Mark Pétrie a szobája ablakában megpillantja az egyik – időközben eltemetett – gyermek vigyorgó arcát. Mark már-már enged a kísértet bűverejének, de azután egy keresztet tart feléje, aminek láttán a jelenés agonizálni kezd, és füstté válik. Ben, Mark és még néhány, mindenre elszánt helybéli megindítja élethalál-harcát a Marsten-ház titokzatos lakói ellen…

Anne Frank naplója

Beteg voltam, és láttam egy filmet a TV-ben. Egy neveletlen, rossz társaságba kerülő tinédzsert elküldtek a nagyapjához, aki, a városuk más tagjainak segítségével próbálta megnevelni.
A fiú kezébe adta a Legyek urát. Később a Ne bántsátok a feketerigót! Végül Anne Frank naplóját.
Ez utóbbi az én életemből is hiányzott. Ugyan a terveim között szerepelt, de csak most került sorra. 

Érdekes volt.Irodalmilag kevésbé, de történelmileg fontos.
Ha nem tudnám hogy egy élő (élt) lány írta le a saját gondolatait, azt hinném kitalált történet. Olyan személyiségfejlődésen megy  keresztül Anne ezalatt a rövid idő alatt, hogy az szinte hihetetlen. A hebrencs, fecsegő kislányból egy éretten gondolkodó, önmagát is újraértékelő nagylány lett a két év alatt.
Nem letehetetlen könyv, de nagyon valós.
Csak köszönetet tudok mondani azért, hogy nem akkor és nem ott éltem. Szörnyű lehetett.
És a legrosszabb, hogy már nem kellett volna sok idő, hogy megélje Anne a vágyott szabadságot, a sóvárgott jövőt, a nagykorúságot, a szerelmet, az életet.  

Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Még olvasom.. Olvasom? hmm... nem olyan, mint egy érdekes vagy érdekfeszítő könyv ...   Még töprengek azon, hogy félbehagyom ....
Mielőtt tévedés esne, nem azért töprengek, mert lelkileg megvisel a II.VH-ban történt események realisztikus ábrázolása...
Hanem azért, mert nem beszélek németül. A könyv 1/4-e németül van.
Persze, tudom, vannak, akik azt mondanák: "de hát a főszereplő sem tudott németül, így akarja érzékeltetni hogy nem értette vagy félig értette a parancsokat", de ezt nem gondolom igaznak.

Az sem kelt bennem jó érzést, hogy eddig (könyv felénél tartok) az jön le, hogy aki ügyeskedik, simliskedik az megúszhatja. És mi lett azzal a több millió emberrel, aki nem simliskedett vagy nem voltak jóban egy simlissel.  

2014.02.15
Végeztem vele.Nem lesz a kedvenc könyveim egyike.
Zavart a múlt és jelen idő váltogatása. Zavart, hogy megemlít mozzanatokat, de nem viszi végig a fonalat. Akkor minek említi?
(volt benne olyan, hogy valaki szökés előtt elásta az értékeit. De nincs befejezve. Elég lett volna annyi, hogy nem tudom mi lett a sorsa, de legalább ennyit...)
Szóval nekem nem jött be...
Arra mindenesetre jó volt, hogy elgondolkodjak azon, vajon Wiesław Kielar valóban fogoly volt-e...
Mert nem tudhatjuk biztosan. Ahogy azt sem tudhatjuk, hány család él titkokkal a mai napig.

Anita Gayn: Szükségem van rád !

Nemrég döbbentem rá, hogy Anita Gayn magyar.
A neten valaki átküldte a Szükségem van rád ! c. történetét.
A sztoriból kiderült, hogy az előzményét olvastam, de mivel úgy éreztem, nem emlékszem rá eléggé, ezért elolvastam újra a "Senkinek sem kellesz" c. könyvét, majd rögtön ezután a "Szükségem van rád !"-ot.

Érdekes utazás volt, mert az eredeti történetet a folytatásakor átélhettem újra, csak a másik oldalról . Nagyszerű ötlet és jó megvalósítás.

Ezt a két könyvet minden tini kezébe odaadnám, mert kiderül belőle, hogy egy "túlkombinált", félreértett, elhallott párbeszéd is milyen bonyodalmakat okoz. Hátmég ha a harag irányít minket, és nem engedjük, hogy a másik megmagyarázza. De bizony káros a dac is, amikor nem "magyarázkodunk", csak hagyunk mindent "áradni" 


Mivel ennek a könyvnek nincs fülszövege, azért magamnak írok egyet.  
A Senkinek sem kellesz! Emily-je után utazik Matt a nevelőszüleivel és a "mostohatestvéreivel" Hawaii-ra.
A nagyon keresett és vágyott Em viszont egy másik fiút ölelget. Matt fájdalommal veszi tudomásul, hogy vége. De a jó barátok és a szerető család segít nekik kideríteni mit éreznek.  
 

Stephen King: Minden sötét, csillag sehol

A Jézuska idén is hozott nekem egy King könyvet. :)
Ugyan nem szeretem a novellás köteteit, mert nem mindig vannak annyira kidolgozva. De lehet hogy azért, mert gyorsan véget érnek.
Ugyanakkor sokszor szükségem van időre két King történet között, amíg átállok. Ezek a novellák kifejezetten jók voltak.
Mindegyiket ismerjük valahonnan, talán már más is megírta, - vagy legalább az élet-, de King le tudja úgy írni, mintha nem ismerném.
Az 1922 kissé ismerős volt, mert nemrégiben olvastam a titok súlya által okozott lelki problémákról.
A dagadt sofőr cselekményével nem annyira értettem egyet és mintha már az is ismerős lett volna. 
A Hosszabbítás jutányos áron igazi King sztori.
Az Egy jó házasság nekem nem adott eleget.

Mindenesetre King papa megint elérte, hogy hosszabb ideig elidőzzek egy történet felett, eltöprengjek, mit tennék, mit tehetnék abban a helyzetben.

Viviane Villamont: Egy feddhetetlen nő

A Kisdarázs írónője nem egy "egyregényes" író. Ezt számomra is bebizonyította. Így jött ez a könyv. 
Már a címmel és fülszöveggel felkeltette az érdeklődésemet, de hogy ennyi ember, ennyi sors lesz benne, arra nem gondoltam.
Ez a könyv a szeretet körül forog. Mert mindenki vágyik rá....
Van aki anyaira, van aki gyermekire, van aki szerelemre vagy csak elismerésre ...

Megmutatja, hogy hogyan vágyik a gyermek a szülői szeretetre és mi mindent képes megtenni vagy elviselni érte, hogy egy idősödő testben tovább él a szeretetre vágyó "kamasz", hogy néha a szeretet vagy a félelem miatt húnyunk szemet a látható felett, hogy van érdekek miatti "mondvacsinált" szeretet...
Megmutatja azt is, hogy ki kell tudnunk mutatni és mondani az érzéseinket, akkor is, ha félünk a reakcióktól.

Sokkal többet kellene ilyen könyvet olvasnunk. 

Nicholas Evans: Semper fortis

Véletlenül akadtam rá a könyvtárban, de nagyon örülök annak, hogy kezembe került.
Jó könyv volt, remek szereplőkkel és fordulatokkal.
Nagyon kedveltem Diane-t, aki ugyan lemondott egy ideig a gyerekéről, de nem szűnt meg anya lenni. Sem a nyomorban, bajban, sem a gazdag csillogásban. Már tudjuk, másodszor sem választott fényesen, de a lehetőségekhez képest mindenhol maximálisat alakított.

Nekem elég lett volna "csak" Tommy története, a fia nem tudott annyira lekötni. Picit töredezett lett emiatt.     







Fülszöveg:
Nem sok boldogság van a nyolcéves Tommy Bedford életében. Szülei idősek és zárkózottak, őt pedig bentlakásos iskolába járatják, mert a középosztálybeli angol családoknál így szokás, és mert ott leszoktatják majd az ágybavizelésről, és kemény legényt faragnak belőle. Tommy szenved a szadista diáktársaktól és szadista nevelőktől, ezért egy álomvilágba menekül, amelyet cowboyok és indiánok népesítenek be. Egy nap megtudja, hogy nővérét, Diane-t, a tehetséges fiatal színésznőt Hollywoodba hívják filmezni, és nem mással fog együtt élni, mint éppen Tommy egyik példaképével, egy westernhőssel, de az a legjobb az egészben, hogy Tommyt is viszik magukkal. Jó ideig minden olyan szép, mint egy mesében, idővel azonban rosszra fordulnak a dolgok, és végül szörnyűséges bűncselekmény történik, amelyhez sötét titok kapcsolódik. Tommy csak sok-sok év múlva hajlandó szembenézni régi és új démonaival, amikor fiát gyilkosság vádjával katonai bíróság elé állítják, és miközben fia igazáért küzd, felfedezi, hogy van, amikor a bátorság azt jelenti, az ember mindig mindent elszántan, teljes erőbedobással, vagyis semper fortis csinál. Nicholas Evans különleges tehetséggel teremt emlékezetes szereplőket, tanulságos történetei mindig az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak. Aki megkönnyezte A suttogó-t, ezt a regényét is szeretni fogja.

Ruth Rendell: Lopott élet

Érdekes történet volt, de (bocsánat) felejthető alkotás.
Pontosabban egy volt a sok közül.
Talán jobban, többet is  ki lehetett volna hozni belőle.